Tatros folyó partja

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Pént. Dec. 06 2013, 21:18

/hm jó !/
*-Akkor jó éjszakát!-köszönök el tőle bánatosan,bár tudom úgy is találkozunk még. Sóhajtok egyet majd megyek.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Pént. Dec. 06 2013, 21:25

//Mikor leszek? Én valószínűleg délutántól.//

- Jó éjt! *köszönök el szelíden, ezután belépek a kastélyba és elindulok a mi házunk tornya felé. Bízom abban, hogy még találkozunk, s talán meglephetem, ha eljött a Mikulás-nap.
Igazán jól éreztem magam vele. A lelkem még most is kellemesen bizsereg, minden porcikámat átjárja a meleg.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 20:35

*Régen jártam idekint. Már hiányzott a táj és a levegő. Teljesen más, mint odahaza. Mélyeket szívok a friss, hideg levegőből. A holdat bámulom, ilyenkor szép, mikor újhold van és alig látni. Volt egy kis incidensem odahaza, így már vágytam ide vissza. Leráztam a követőimet, így kétlem, hogy itt is rám találnak, ha mégis megismertetem őket a késemmel, úgyis régen használtam. Csak állok a folyóparton, és nézek ki a fejemből. Így még egy botfülű orvlövész is könnyen lelőne. Nem is nagyon bánnám, nincs már sok minden, ami miatt maradni akarnék.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 20:50

*Pont tegnapelőtt ismét felmerült Dimitrie. Látszik, hogy nem tudtam kiverni a fejemből. A kése továbbra is ott van a táskámban, nehogy a diákok késes terroristának titulálva beköpjenek egy prefektusnak, de ma ismét a kezembe veszem, majd elhagyom a szobám melegét, hogy kiszellőztessem a fejem. Tegnapelőtt a fürdőzőben ismét felszínre tört az az érzés, hogy összezavarodtam. Bár Ion nem látta, ez a helyzet. Egyre gyakrabban mutatkozik meg a régi énem. Szinte olyan, mintha azzal, hogy rést ütött a pajzsomon, minden darabokra hullana belőle. Nem tudom magamra húzni, nem működik, nem véd a további sérülésektől sem, amit az okoz, hogy jó ideje nem is találkoztam vele. Én azért örülnék neki, ha láthatnám, persze korántsem azért, hogy regélve a saját örömeimről minél nagyobb fájdalmat okozzak neki. Ez a dolog akkor lenne tökéletes, ha inkább a többi diákkal tehetném meg.
Fekete utászbakancsban, fekete hosszú kabátban, és a t késsel a kezemben indulok így Újév első napján útnak. Újév, remek! Ma ugyanúgy szarul érzem magam, hanem rosszabbul, mint a többi napon, amit egyikőjükkel sem tudok eltölteni... Dimitrie-t mondjuk már tényleg nem láttam egy ideje, csak reménykedni tudok abban, hogy majd találkozunk. .. ~De mikor?~
Hosszú ideig sétálok a fák között, végül megállok az egyik mögött, és ledobom magam.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 21:03

*Új év, új remények. Remélem ezt az évet nem fogom elszúrni. Az előzőt sikerült. Nem is kicsit. Se kép, se hang állok a folyó partján. Megrázom a fejem, mintha így ki tudnám verni a fejemből az elmúlt év fáradalmait. Ekkor hallom a léptek zaját meg a fák között. Korántsem céltudatos, és már messziről megismerem. Cera az. Éjnek évadján mit keres idekinn? Nagyot sóhajtok és elindulok a hangok irányába. Úgy tűnik a fejvadászok nem tudtak követni. Hamarosan meg is látom az egyik fa tövében. Alig 15 méterre állok tőle, amikor megszólalok.*
- Szia! *Köszönök neki. Amint az utolsó hang is elhagyja a számat, egy nyíl fúródik a mellkasomba. Nagyjából a szívem nagyságában áll meg az egyik bordámban megállva. A nyílhoz kapok, de már kihúzni nincs erőm. Ezek a fejvadászok nem olyanok, mint a többiek. Ők bénítva ölnek, aztán mennek utukra. A nyíl valamilyen méregkoktélba van áztatva ami bénulást okoz, de csak pár percre. Szerencsém, hogy a vérem még a véren kívül, mindent megöl, ami belekerül. Akaratlanul is a földre zuhanok.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 21:20

*Céltalan, ez az egyik legjellemzőbb szó, ami rám illik. Nincs konkrét célom, merre tartok, csak minél messzebbre jussak! Ha távol vagyok, a friss levegőn, talán végre rendeződnek a gondolataim. Végül ledobom magam egy fa tövébe, és lassan aláások a dolgoknak.* ~Heh, még az életben sincs célom, habár állítólag még nem baj, elvégre csak nemrég kezdtem itt az elsőt. Annak örülnék a legjobban, ha most is lennének, de nincsenek. Nem tudom, mit tehetnék, ám ezzel nem akarom a második fiú barátomat terhelni.~ *Nagyot sóhajtok, ekkor egy ismerős hang üti meg a fülem. Azonnal felkapom rá a fejem. Hitetlenkedve egyenesedek fel, hogy jobban szemügyre vegyem a hozzám szólót, azonban, mielőtt bármit is reagálhatnék, eltalálják egy nyíllal. Elkomorodva rohanok oda, s érek hozzá.*
- Dimitrie!! *szólalok meg, nem törődve azzal, most milyen érzések kerülnek felszínre.* ~Gyertek csak, úgy is addig zavartok, amíg nem nyertek, és nem törtök utat magatoknak!~
*Elkezdek azon totózni, kihúzzam -e belőle a nyilat. Könnybe lábadó szemekkel mérem végig a mozdulatlan testet.* ~Meghalt, vagy még él? Nem tudom eldönteni, mert mindkét esetben mozdulatlan.... De akkor mi van, ha teste is megszűnne létezni? Vagy az nem? Wááh! "Nem értek a lovakhoz."~ *Az ajkaimat harapva óvatosan kinyújtom a kezem, rászorítom a nyílra és lassan kihúzom, ezután lerakva magam mellé, nagy nehezen megfordítom őt, és az ölembe húzom.* ~Basszus vámpiri, nehéz vagy! Mit ettééél, hogy olyan súlyod van, mint egy sziklának?~

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 21:40

*Minél tovább van a testemben a nyíl, annál tovább vagyok kiütve. Szerencsére Cera gyorsan kapcsol és kihúzza a nyilat. Alig érzek valamit, se kép, se hang, de még szagok sem. Ahogy a méreg kezd kiürülni a szervezetemből, melegséget érzek. Még mindig nem vagyok magamnál, de egyre inkább kezdem érezni a körülöttem lévő világot. Cera illatát érzem, és ez valamelyest segít gyorsabban helyre jönnöm. Kinyitom a szemem, de nem látok vele semmit. Mintha megvakultam volna. Ahogy azonban peregnek a másodpercek, már csak a homályos kép marad, mint mikor kontaktlencsén át látom a világot. Végül visszajön a látásom és Cera arcát látom vele. Beszívom a levegőt és vele egyidejűleg felülök, mintha valaki segítene, de természetesen csak az ösztön. Mindig ez van, ha elájulok és utána felébredek. Gyorsan felé fordulok.*
- Köszönöm! *mondom és a pillanatot kihasználva megcsókolom. Elöntenek az érzelmek. Nem érdekel, ha megtudja a barátja, vagy bárki más.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 21:59

*Újra és újra próbálom felrázni, egyre türelmetlenebbül. Nem tudom, hogy milyen nyíl találta el, de ha megpillantom a tettest, vagy hátba szúrom, vagy dühömben addig döngölöm egy fába, amíg eszméletét nem veszti. Valamiért szívszorító érzés így látni őt, ahogy fekszik, mozdulatlanul. Békés, de ez a béke inkább zavaró, mintsem megnyugtató. Megpróbálok tenni a torkomban egyre növekvő gombóc ellen, és visszafojtani azt, ami már egy ideje nem tört elő belőlem. Van bennem annyi tartás és büszkeség, hogy nem kezdek el sírni. Sikítva ugrok hátra, amikor Dimitrie végül felül. Olyan mozdulatokkal teszi, mint egy zombie, viszont miért lepődök meg? Hiszen félholt! Mármint vámpiri.*
- Sz-szívesen *válaszolom szűkszavúan, majd egy apró sóhaj után behunyom a szemem, és vegyes érzelmektől átitatva fogadom a csókját. Boldognak kéne éreznem magam, mert újra láthatom, viszont nem vagyok az. Nem azért, mert itt van, hanem azért, mert végleg összezavarodtam. Édes-keserű hullámok kezdenek összegyűlni felettem, és egyre magasabbra csapnak. Szorosan magamhoz ölelem, aztán megszakítom, hogy levegővétel közben elmélyedjek a szemeiben. El akarok mélyedni annyira, amennyire csak lehetséges.*
- Hol voltál ennyi ideig? *kérdezem már-már számon kérőn.* ~Komikus helyzet, csupán egyikünk sem röhög. Vajon ő is olyan szarul érzi magát, mint én? Bakker, ha tudnád, milyen jó tudni, hogy még egyáltalán élsz!! ... Csak ne szúrna annyira a szívem, amikor rá kell jönnöm újra, s újra, hogy nem vagyunk együtt. Ha volna két életem, az egyikben biztos veled lennék.~

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 22:08

*Kint sétálok, mert kicsit össze vagyok zavarodva. Újév van, még sem tudok örülni semminek. Nagyon fáj a tudat, hogy Sol elfelejtett, és hogy olyan rideg volt velem. ahogy haladok, vörös szövetkabátom meg-meglibben, karomon pedig Szellőszárnyú kapaszkodik. Másik kezemben hegedűtokomat viszem. Most, is mint mindig egy nyugalmas helyet keresek, ahol ki adhatom bánatomat a zen által. A nagyiék mindig arra neveltek, hogy tűrjem, el bármit is hozzon az élet és számomra a legegyszerűbb a művészetbe menekülni. Ha zenélek, vagy festek, jól érzem magam, és olyan mintha úgy repülhetnék mind Szellőszárnyú. A folyó parton nem messze találok is egy helyet. Ahogy körbe nézek nem látok senkit bár a fáktól nehéz is lenne. Leteszem a padra a hegedűtokot, majd madaram felröppen és egy közeli ágon foglal helyet. Előveszem a hegedűt, és miután ellenőriztem játszani kezdek rajta. Ugyan olyan a szívemnek oly fájdalmas dalát, mint a múltkor mikor találkoztam vele. A hangok lágyak még is fájdalmas és szívszaggató. *

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 22:23

- Hát, menekültem a fejvadászok elől, de sikerült megtalálniuk az imént. *Annyi mázlim volt, hogy egy újonnan szerzett tag lőtt rám. Onnan tudom, hogyha nem az lett volna, már nem lennék itt. Olyan jó íjászok, hogy száz méterről a fának szegeznek egy legyet úgy, hogy életben marad. Hátborzongató. Cera az egyetlen, aki miatt még mindig itt vagyok. Talán már két lépéssel a föld fölött lennék, vagy alatta, ha ő nincs. A szemei mintha a lelkemig hatolnának. Én az ő szemeiben veszek el. Na, jó most már összezavarodtam. Ha egyszer Ion lett a pasija, akkor miért ölel magához? Hegedű hangja csapja meg a fülem, de nem akarom szóvá tenni. Nem akarom elrontani a helyzetet. Újra megcsókolom, ha már közel enged magához, kihasználom. Mért ne tenném?*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 22:37

*Úgy vélem nem baj, ha magamhoz ölelem, és most vele vagyok, elvégre már nem láttam hosszú ideje, másrészt Ion nincs itt, vagy ha mégis, nem biztos, hogy épp a fák között botorkál késő este. Elveszünk egymás tekintetében. Ha ő nem lett volna mellettem, talán saját kezűleg intéztem volna el magam, Coxton ide, vagy oda. Mit sem számítanak a tanulmányok, ha közben idegronccsá válok, meg engem továbbra sem kötnek le a tankönyvet, ők viszont annál inkább. Volt szerencsém összefutni egy Lupiattos lánnyal. Egy évfolyammal feljebb jár, mint én, és nagyon nem emlékszem miért, leálltam vele beszélgetni. Egyszer csak megkérdezte, hogy miért vagyok lelketlen, majd azt, hogy nincs, aki fontos lenne számomra? Utána sorra dobálózott a kérdésekkel, innen ragadt meg a "Mi lenne ha két életet élhetnél?" is. Akkor azt próbáltam hazudni, hogy nem tudom, viszont később rájöttem, hogy az maga volt az igazság. Most pedig úgy gondolom, hogyha tényleg kettő életem lehetne, az egyikben a mostani jellememmel felruházva lennék Ionnal, egy másikban pedig régi önmagamként Dimitrie Undreaval.
Úgy elveszek, hogy végül nem is találom a visszautat, habár hallok valamit. Egy lágy dallamot, ami keserűségemre kitűnően tükrözi a jelen érzéseimet.*
- Értem *szólalok meg lélegzetvisszafojtva* - Ha felbukkan az az alak, eszméletlenségig fogom egy fába döngölni a fejét *jelentem ki komolyan, aztán egy pillanatra elhallgatok* - Hallod ezt? Valaki hegedül... Fogalmam sincs hogy csinálja, de rohadtul eltalálta a mostani hangulatomat *elfordítom a fejem a hang irányába, hallgatózni kezdek.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 22:46

*Próbálok gondolkodni, de egyáltalán nem, megy. Még azt sem veszem észre, hogy kicsit feltámad a szél és hogy milyen csípős hideg is valójában. Csukott szemmel állok a folyópartján és csak játszom a dalt. Beethoven holdfény szonátája, hegedűre átírva. Gyönyörű és még is keserű. Jól tükrözi a lelki állapotomat. Kezdem azt érezni, hogy egyre jobban magamra maradok, és csak a sötétben bolyongok, egyedül. Se barátok, se család. Csak a puszta keserűség a bánat, és magány. Semmi más. Egyre jobban bele feledkezem játékomba és azt sem tűnik föl, hogy elkezdenek csorogni a könnyeim. Kezdem feladni a reményt pedig csak néhány napja, vagyok itt.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 22:57

*Kérdőn nézek rá. Szép feltételezés, de úgysem sikerülne neki.*
- Most viccelsz? Még egy botfülű orvgyilkos is könnyedén megölne, nemhogy egy fejvadász! *Jelentem ki hangosan. Amúgy sem engedném neki, ha a bosszúja miatt veszíteném el, azt biztosan nem élném túl. Hallod ezt? Kérdi tőlem. Csak a szemeimet forgatom a tudatlanságán. Elfogult lett az Ionnal töltött idő alatt. Teljesen megfeledkezett volna rólam, vagyis a képességeimről.*
- Hogyne hallanám? *Csúszik ki mellékes kérdésként a számon. Én is a hang irányába fordulok és hallgatom a zenét. Eltalálta Cera érzéseit, legalábbis a hangulatát ki tudtam olvasni a szeméből, és a hang arculata is teljesen egyezik vele.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 23:06

- Meg tudom magam védeni! *szólaltam fel dacosan a sértő kijelentésre, azért ott bujkált egy apró mosoly az arcomon. Sejtem, csak azért mondja ezt, mert félt. Talán attól, hogy elveszítene? Tényleg képes lennék meghalni csak azért, hogy őket megvédjem. Bárhogyan is döntöttem volna akkor, egy nyilvánvaló: egyikőjüket sem tudnám teljesen elengedni. Nagyot sóhajtok ezután, és alig észrevehetően megcsóválom.*
- Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem meg *mondom. Hülye kérdés, hiszen meg van az a képessége, hogy a legkisebb neszeket is kiszúrja, akkor hogy ne venné észre pont ezt? Bakker, nem feledkeztem meg róla, hogy mi, és kicsoda ő, remélem nem is vette így! Egyszerűen annyira zavart vagyok, hogy lassan magamról sem tudom: Fiú vagyok, vagy lány?*
- Szerinted ki lehet az ilyenkor? *pislogok fel rá, majd hirtelen felállok, megragadva a csuklóját. Elkezdtem húzni, jelezve, hogy jöjjön.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 23:22

*Mikor észbe kapok, hogy sírok megpróbálok inkább nem gondolni semmire. Nem szeretném, ha bárki s észrevenné rajtam, hogy valami baj van. A zene segít, hogy ki ürítsem elmémet. Megtisztítsam a nem oda illő gondolatoktól, és hogy úgy érezzem, a lelkem szárnyal, s nem húzzák a súlyos földi gondok. *~

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor, ím, valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?" ~* Valamiért, egy Poe vers jutott az eszembe. Talán azért mert ezek a versek jól tükrözik az érzelmeimet. Játékom közben olyan érzés kerít hatalmába, mint ha figyelnének, mikor Szélszárnyú hangját meghallom, hirtelen hagyom abba a játékot, és ahogy megcsúszik a vonó a hegedű húrjain egy el is szakad és szerencsétlenül felsérti arcom bal oldalát. *- Na, már csak ez kellett. Én tényleg csak a bajt vonzom.* mondom halkan csak úgy magamnak, majd meglátok két diákot közeledni a fák között, ami kicsit meglep.*

/ A vers Edgar Allan Poe műve. Részlet A holló című művéből./

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 23:33

- Egy képzett harcművésszel szemben, esélyed sincs. *Zárom le a kijelentésemmel a témát. Nincs kedvem vitába elegyedni vele, és esetleg az lenne a következménye, hogy megkeresi a támadómat, és megöleti saját magát.
Most az egyszer elnézem, hogy megfeledkezett róla mi is vagyok.*
- Nem tudom, de vagy egy olyan éjszakai bagoly, mint te, vagy egy vámpír. *Én az utóbbi mellett teszem le a voksomat. Csak Cera annyira feldúlt, hogy lejöjjön egy kis sétára. Érzem ahogy húz, hogy vele menjek. Ha akarnám, most visszahúznám magamhoz, könnyedén megtehetném, de nem teszem. Alig pislog egyet, máris két lábon állok mellette. Naná, hogy meg akarja tudni, ki játszik. Aki kíváncsi hamar megöregszik. Ez nálam egy kicsit másképpen értelmezve: Aki túl kíváncsi, bele is halhat. Amíg azonban velem van én meg tudom védeni.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 23:49

*Gyermeki kíváncsiságomat ébreszti fel a hegedűszó. Nem törődök a kijelentéssel, és azzal sem, ha útközben felbukkanna egy elmebeteg. Nálam van Dimitrie tőre, így nem tudnának megölni. Meg tudom, hogy nem hagyná annyiban, ha bántani mernének. Szinte azonnal felpattanok, és magammal húzom, ő pedig hagyja magát. Vigyorogva pillantok hátra rá, aztán vissza előre, ahol lassan kitűnik egy ismeretlen lány alakja.*
- Én az éjszakai bagolyra szavazok *mondom naivan, végigmérve egy párszor. Az mondjuk érdekes, hogy késő éjjel itt játszadozik, de mondjuk nem hinném, hogy bárkit is zavarna, a kóbor állatokat kivéve...*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Jan. 01 2014, 23:55

*Az arcomon lévő seb viszonylag hamar be fog gyógyulni. Vannak előnyei, ha részben vámpír az illető bár még nem igazán vagyok annak mondható. Addig van jó néhány évem. A két idegenre nézek, és kíváncsian fürkészem őket. Nem gondoltam volna, hogy mások is vannak kint ilyenkor, még ha csak nem vámpír az illető. De a lányon tisztán érzem, hogy ember. De a fiú már kevésbé az. * - Jó estét. *köszöntöm őket illedelmesen. Mindig azt tanították, hogy tisztességes és illedelmes legyek.* - Én a helyedben nem fogadnék. Lehet, elvesztenéd. – mosolygok a lányra szokásos hamis mosollyal, és végig mérem újra őket. Egyiküket sem láttam még mondjuk nem is vagyok itt csak néhány napja.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 15:14

//olvad//

- Túl naiv vagy Cera! *jelentem ki. Nem is kicsit. Bár honnan tudhatná, hogy nem ember? Én megérzem rajta, de ő nem. Szívás embernek lenni.*
- Heló! *köszönök vissza a lánynak. Ha illedelmes, én mért ne lennék az? Ráadásul kétlem, hogy Cera köszönéssel kezdene. A kedvesség nem az ő erőssége. Soha nem volt és kétlem, hogy valaha is lenne. Átkarolom a derekát és közelebb húzom magamhoz. Nem látszik a lány gonosznak és barátságtalannak, de egy vámpírban soha nem lehet megbízni. Bármekkora részben is vámpír. Tudom, hogy képes lenne megvédeni magát, de én mégis többre mennék ellene, ha támad. Nem akarom szóvá tenni a sebet az arcán. Hegedű, seb, azt hiszem tudom mi történt.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 15:25

[2014. 01. 01.]

*A szememet forgatom. Kösz, egy páran már a tudtomra adták, hogy milyen vagyon, de nem izgat! Ismerem magamat, a jó és rossz tulajdonságaimat egyaránt. Nem vagyok tökéletes, ám ilyen vagyok, ha egy diák pedig beszólna amiatt, aki vagyok, hááát első osztályú kezelést igényelhet a betegszobán!*
- És? *kérdezek vissza a vállamat vonogatva, majd vállára téve kezeimet finoman hozzásimulok, fejemet az idegen lány felé fordítva. Ha vámpír is, én bizony nem érzem. Igaz, hogy szívás embernek lenni, szívesen lennék mondjuk vérfarkas, azonban sajnos nem kérvényezhettem előre a sorstól, hogy mi szeretnék lenni, így ha csak nincs olyan szerencsém, hogy valaki belém mar, addig maradok az, aminek eredetileg születtem.*
- Hé piroska! Máris orra buktál, vagy rád támadt valaki? Szánalmas vagy azzal a sebbel az irdatlan ronda képeden! *vetem oda neki.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 15:33

[2014.01.01.]

*Látom, ahogy közelebb húzza magához a lányt. Biztos, azért mert nem bízik bennem. Sajnos sokan nem bíznak a vámpírokban, de meg is értem. Kíváncsian figyelem őket, majd leteszem a hegedűt a tokjába.*- Remélem nem zavartalak meg titeket? *kérdezem, mert úgy néz ki, hogy egy kis esti sétára jött a párocska. Én közben leülök a padra és elkezdem kicserélni a sérült húrt. * - Nem, csak elszakadt egy húr, és az sértette fel.*mondom teljesen nyugodtan. Nem izgat, hogy mit mond. Megtanultam, hogy nem mindig azt mondják, amit gondolnak, bár vannak kivételek. *- Talán megsérültél?*kérdezem a fiút mert úgy tűnik véres a felsője.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 15:47

[2014.01.01.]

*Hát igen, Cera szokásához híven udvarias. Rámosolygom. Soha nem fogom megunni a beszólásait. Ami a szívén az a száján. De egy idő után meg lehet szokni. Csak türelem kell, nem is kevés. Hogy megzavart-e? Nem tudnám eldönteni. Először csak egyedül akartam lenni, aztán Cerával. Végül is most is vele vagyok, úgyhogy nem. Szerencsére a lány nem veszi rossz néven, hogy Cera goromba vele.*
- Igen, mondhatni. *Vágom oda közömbösen. Hiába, minél több időt töltök Cerával, annál több ragad rám is a modorából.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 16:00

[2014. 01. 01.]

*Lehet, hogy legbelül ismét a káosz felé közeledek, de nem hagyom annyiban a dolgokat. Gyorsan kapcsolva beszólok a lánynak, de láthatóan nem kapja fel miatta a vizet, mintha csak sikerülne megőriznie a nyugalmát. A terv, hogy az első beszólással elkeserítem, nem vállt be. Összevont szemöldökkel, kissé megrökönyödve fogadom a kimért választ, majd egy pillanatra Dimitrie-re nézek. Megmosolyogtat a gondolat, hogy ilyen nagy hatással vagyok rá.* ~Ni csak Undrea, kezded átvenni a közömbösségem? Ha még több időt töltesz velem, vajon mivé válsz majd?~ *Ezen elrágódom egy pillanat erejéig, majd erőt véve magamon visszafordulok felé.*
- Megzavarni? Ááh, nem, csak kilométerekre hallatszik el ez a macskazene! Elég érdekes próbálkozás, ha az állatok közt próbál partnerre bukkanni! *röhögök fel, bár be kell ismerni, a hegedűszó tetszett* - Maga ostoba, átfúrta egy nyíl a testét!

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 16:12

[2014.01.01]
*Azért furcsa. Miért váltok ki mindenkiből gorombaságot, meg ridegséget? Kezdem úgy érezni, hogy nem is volt olyan jó ötlet idejönni, de a nagyiék ragaszkodtak hozzá. *~ Lehet hagyni kellett, volna, hogy az a hárpia meg ölesen. Akkor nem lennék senki terhére.*gondolkodom, miközben meghúzom a húrokat és újra felhangolom a hangszert. *- Valakit magadra haragítottál? *kérdezem újra a fiút. A lány egyre csak próbálkozik, amin kénytelen vagyok elmosolyodni. Vicces mennyire próbálkozik, hogy kihozzon a sodromból.*- Köszönöm mondjuk így még nem dicsérték a zenémet. A Budapesti zeneművészeti akadémián kicsit finomabban fogalmaznak a dicséret terén. Amúgy tegezhetsz nyugodtan. *mondom.* - Amúgy nem lehet olyan súlyos a sérülés, ha saját lábán mászkál. Amúgy is egy vámpírt nehéz leteríteni, ha csak nem egy hozzáértő profi vadásszal találkozik. Mert akkor könnyen ott hagyja az agyarát.*teszem hozzá még mindig a lehető leghiggadtabban.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Csüt. Jan. 02 2014, 16:26

[2014.01.01.]

- Nem szúrt át, csak belém állt. *Mosolygom Cerára. Ha átfúrta volna, a hátamon jött volna ki, de nem tette, így nem is szúrt át. Megint csak mosolygom Cera kedvességén. Sokkal gonoszabb is tud lenni. Talán az ördög bújt belé. Szegény, sejti már, hogy ő sem nagy legény. Szerencséje, hogy a lány higgadt típus, és nem az aki egyből az ember torkának ugrik. Bár az ő idegei sem lehetnek acélból. Előbb-utóbb csak nem bírja már tovább.*
- Ja, nem is kicsit. *Válaszolom szűkszavúan. Ha tudná, hogy kit maga is meglepődne. Ráadásul, hogy hogyan szereztem a nyilat... Végül is kaptam egy ajándékot tőlük. Ajándék lónak ne nézd a fogát.*
- Kivéve, ha a vámpír az eszével gondolkodik, nem az ösztöneivel. *mondom gúnyosan. ezek szerint találkozhatott már vadásszal. Van egy kis titkom: Én is! Nem is kevéssel.*