Barak

Barak (más néven Rét, Mező)
Kellemes tavaszi napokon vagy éppen nyári délutánokon ezernyi és még egy virág színessége, pompája tölti be eme kicsinek nem mondható teret. Amerre látsz csak virág és fű, melynek illatát feléd sodorja a szél, ha fúj, vagy mely még esténként is élettel teli. Találhatsz a pipacstól a százszorszépig minden féle-fajta vadvirágot és nemes fajt, biztosan, hogy kedvencedet is fellelheted, ha szemfüles vagy. Egyfajta halk moraja van, az élet zaját lehet hallani, hiszen még a méhecskék is zümmögnek. Él ezen a tájon megannyi pillangó, s ha jó az idő kedvedre játszadoznak egymással, illetve a késői órákban a szentjánosbogarak is vígan döngicsélnek. Virágkoszorút készíthetsz és vihetsz a szobádba is belőlük, hogy feldobjad vele az összképet, akár romantikus kirándulást is tehetsz kedveseddel vagy éppen legjobb barátoddal csinálhatsz egy teadélutánt vagy egyszerűen elköltheted uzsonnádat is. Mikor ősszel ezek a növények elnyíltak és szintén fúj a zord őszi szél, virágszirmokkal tölti be a térséget. Na de nem mindig ilyen mesébe illő, avagy idillikus ez a kép. Télen bizony lehangoló is lehet a monoton egyszínű fehér táj. Ilyenkor előbújnak otthonaikból az állatok élelem után kutatva. Bármikor kijöhetsz ide, ha magányra vágysz, de társaságban is, mert a madarak csicsergése és boldogsága feldobja még a legszomorúbb embert is.

by Chrysanta

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 17:21

*A rét olyan kopár, és sima, mintha egy tökéletesen tar férfi hatalmas, csillogó kobakja volna. Az ember nem is hinné, hogy itt nyáron olyan élet folyik, mint egy méhkasban, s a fűszálak tökéletes harmóniában susogják megkomponált dallamaikat a fák mély nagybőgői mellett. Most minden csendes. Minden havas. Minden fehér, és nyugodt. A szűzhó sűrűn ellepi az egész teret, amíg a szem ellát, s felöltözteti a fák levetkőzött, csupasz ágait karácsonyi girlandba és fehér selyembe.
A szél hűvösen fúj, bár a lemenő Nap még bearanyozza a tájat, s utolsó sugaraival melegen cirógatja meg gyermekeit. A tökéletes, talán szúrósan is világos tájban egyetlen egy sötétebb folt látható csak mozdulatlanul.
Egy letisztított, kivágott, hatalmas farönk kacskaringós évgyűrűin egy fekete köpenyes férfi ül. Nem csinál mást, csak füstszínű szemeivel a messzeségbe bámul, s kifürkészhetetlen arccal mélyed gondolataiba. Sötét haját, mely mintha életre kelt, eleven étcsokoládé folyam volna, lágyan borzolgatja a szél, ám a kusza tincsekben nem tesz nagyobb kárt, mint amilyen kócos amúgy is volt. Sápadt bőrével remekül beleolvadhatna a tájba, ha nem lenne oly feltűnő hollófekete kabát rajta. De mint mindig, most is ezt a kabátot választotta, még ha hűvösebb is a keleténél. A fagyos szellő alattomosan bebújik néha ruha ujja alá, s hosszú karján át behatol egészen a mellkasáig, s a nyakáig, ő pedig ekkor megborzong ettől. Mégsem mozdul. Nem tesz semmit ellene. Csak ül némán, s bele bámul a messzeségbe, hol nincs semmi, csak az, amit épp maga elé képzel. Bármi is legyen az. *

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 17:33

*Egy hófehérbe öltözött csokilány érkezik a kastély fele vezető ösvényről. Messze feltűnt neki a fekete folt, s ha nem is rögtön gondolta, de azért sejtése volt róla, hogy ki is lehet mögötte. Így úgy döntött, a nagy hó ellenére is megindul új HVje irányába. Új HV...nem szeret így gondolni az álmaiban oly sokszor megjelenő férfira. Már az is bosszantotta, hogy csak ő van itt egyedül SVK szakos tanár, holott a BIT katedrának három vagy négy professzora is van... hát most, hogy még HVnek is megkapta. Szíve szerint átnyargalt volna a Panaganba. Nem túl messze a tanártól lehajol, felvesz egy jó nagy adag havat, amelyből aztán egy szép nagy hógolyót gyúr, s azzal veszi célba a férfit. A nyakát célozza, de mindenben nem lehet jó, lehet, hogy a hátát vagy a fejét találja el...sőt, még az is lehet, hogy simán elmegy a fehér golyó a férfi mellett. De az is biztos fel fog tűnni neki, hisz ha nem találja el, csak kicsivel lőheti el a célszemélyt. Aztán angyali mosollyal az arcán várja a férfi reakcióját. S homlokára van írva, azt sem bánja ha büntit kap érte.*

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 17:44

*Lionel ne hiába SVK professzor. És ne hiába nevezték ki házvezetőnek sem. A legkisebb zajra felfigyel, és macskaügyességgel tér ki a csapások elől, s mindemellett képes kordában tartani egy megvadult bivalycsordát is. Hát ez előbbi miatt SVK professzor, s ez utóbbi miatt pedig házvezető. Ám most mégis annyira el van merülve gondolataiban, hogy öreg hibát követ el. Nem gondol rá, hogy volna bármilyen olyan szemfüles diák, aki épp nála próbálkozna be egy adag hó lezúdításával. Ám ekkor alighanem Marát éppen nem veszi számításba.
Így hát legmélyebb gondolataiban, legmélyebb titkaiba burkolózva találja magát hirtelen dermedt, hideg állapotban. Koppanva érkezik a tarkójára a roppantul hideg, és nem csekély nedvességgel bíró hókupac. Lionel lehunyja a szemét, nagy levegőt vesz, és elszámol tízig, mielőtt bármit is mondana. Pálcával a kezében.
Majd ismét felnyílnak sötét pillákkal keretezett lehetetlenül kék szemei, és olyan sötét tekintettel néz maga elé, mintha maga Lucifer jelent volna meg a semmiben. Nem fordul meg, csak lassú, vontatott hangon megszólal. *
- Azt is ilyen mulatságosnak fogja tartani Miss Sirbu, ha elküldöm hippogriff trágyát lapátolni Costinhoz?
* Nem kell megfordulnia hozzá, hogy tisztában legyen a dologgal: Csak is Marában van elegendő kurázsi, hogy akár képen is dobja őt egy adag hógolyóval. Nem fordul a lány felé, csak hátranyúl kezével a nyakához, és egy lenge mozdulattal kisöpri fekete kabátja alól a havat. Bár sötét hajába még mindig bele van tapadva egy két kisebb hócsomó.
Ijesztő, hogy nem néz a lányra, még ijesztőbb, hogy nem mond többet, de a legijesztőbb talán a hangjából kicsengő fáradt szomorúság. *

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 17:57

*Persze, ne is várja, hogy Lio majd visszadob és rohadj jó hócsatába keverednek. Talán majd, valamelyik álmában. De a valóságban aligha, pláne nem a Coxton területén, ahol házvezető-diák kapcsolatban vannak. Iskolán kívül meg nem valószínű, hogy valaha is összefutnak... bár ha a lányon múlik a dolog. ^^ Azt hiszem, ismerjük már eléggé ahhoz, hogy tudjuk, bármi kitelik belőle. AZ előbbi angyali mosoly picikét ráfagy az arcára. De próbálja nem mutatni, hiszen valamikor, nem is olyan rég még a színjátszókört vezette vagy mifene. Csak van benne annyi, hogy ezt palástolni tudja. Vagy nincs.*
-Még szép, ha a professzor úr is lapátnyelet ragad.-*Válaszol a megszokott stílusában. Ám az sem kerüli el a figyelmét, hogy Lio ma valahogy a megszokottnál is komorabb, szúrósabb. Na, ezt kéne valahogy lehámozni róla. Ismét. Egyszer már sikerrel járt, bár akkor viszonylag könnyű dolga volt, s a végén már túlságosan is nagy sikerrel járt.*
-Tél van, hó van, szép idő van. Élveznie kellene kicsit. Nem egyedül poshadnia a hidegben.-*Jegyzi meg. Aztán eszébe jut más is, s biztos benne, hogy kérdésével nem árulja el magát, hisz Lio bizonyára rájött már, kitől jött a minap a csomag.*
-Hogy ízlett a bonbon?-*Érdeklődik, s mindeközben már egy következő hógolyót gyúr. S ha Lio nem veszi a fáradságot, hogy megforduljon lehetséges, hogy ez is a hátának repül. Ugyanis Mara utálja, ha valaki háttal áll neki. Pláne ha még így is kell vele kommunikálnia.*

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 18:25

*Lionel arcizma megrándul egy cseppet a lány csípős válaszán. *
- Kicsit elszaladt magával a ló Miss Sirbu, nem gondolja? * kérdezi, ám továbbra sem fordul a lány felé. Van olyan makacs mint Mara, s ő pedig úgy van vele, minek forgolódjon, ha a lány volt az, aki beleakart mászni a személyes aurájába? Akkor vonszolja ő magát elé. *
- Örüljön, hogy nem a toronyszobámban poshadok mint Rapunzel. Mint látja nincs aranyhajam, és még növesztenem kell egy kicsit. * mondja vontatottan és némiképp unottan. * - Bár lassan már így is úgy nézek ki mint egy hetvenes évekbeli ősrocker. * céloz a hajára, amit már egyre inkább szeretne lejjebb vágni. Majd szomorúan lejjebb pillant, mintha most már nem a távoli sárgára fakult hófelhős eget, hanem az aranyra festett hómezőt bámulná. Majd mély levegőt vesz. *
- Ha boltban vette, akkor üdvözlöm a készítőjét. Ha pedig maga csinálta, akkor szerintem ossza meg a receptet valamelyik bájitaltan professzorával. * válaszol a lány kérdésére, s ugyan nem mondott semmi egyértelműt, Mara elég okosnak tűnik ahhoz, hogy ebből kitalálja, ízlett neki. Eztán a bók után... pedig jön a hideg zuhany.*
- Egyébként meg, mióta aggódik maga az én kedélyállapotom miatt? Csak azért, mert tetszem magának, még mindig a tanára maradok, és továbbra sem lesz halvány lila gőze sem arról, hogy mégis ki vagyok én valójában.
* Ezek a szavak úgy jönnek ki a száján, mintha már ezerszer csevegtek volna erről. Mégis rémisztően idegennek hatnak. Ekkor csapódik be ismét a következő hógolyó a férfi hátába, mire Lionel felpattan, és pálcáját előrántva dühösen Marára mered. Szemtől szemben állnak végre, s a lemenő Nap fénye bíborra és aranyra festi a férfi szemeit, miközben arca elhomályosul az égre törő sűrű fekete árnyékokban. *
- Mit akar tőlem! * förmed a lányra. * - Miért kell ott lennie mindenhol ahol én, és miért kell ilyen ostobán és gyerekesen viselkednie? Feleljen! * fakad ki, s közben Marára emeli pálcáját. *

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 18:52

-Addig szalad, amíg engedik.-*Vonja meg a vállát. Ő ebből problémát nem csinál, s az biztos, hogy tanórán vagy más diák, tanár jelenlétében nem engedne ennyit meg magának, de most csak kettesben vannak.*
-Hát... attól tartok, önért nem sietne a szőke... hercegnő.-*Jegyzi meg szenvtelenül továbbra is a férfi hátának. S már készül is a hógolyó. Közben a bókot felcsillanó szemmel nyugtázza, s kezdi magában kiforralni, mit készítsen valentin napra. Bár igaz, ez az ünnep kezd elcsépelt lenni... majd meglátja, van még ideje ezen gondolkodni. Aztán szemrebbenés nélkül végighallgatja tanári kirohanását. Volt már hasonlóban része eddig is. Otthon.*
-Attól, hogy a tanárom, még tetszik nekem.-*Kész. Kimondta, először. Szemrebbenés nélkül. És most nem pirult el és nem kapta el tekintetét, mint először. Talán épp a hangnem, a beszédhelyzet és a férfi stílusa miatt. Akkor már-már kedvesen próbált erre utalni. Most meg vadparaszt módjára bele a közepébe.*
-És továbbra sem lesz lila gőzöm sem róla, ha mindig mindenkit kitaszít az életéből.-*A kis pszichomókus. Aztán végre megfordul a férfi. Ezt akarta elérni, bár nem teljesen ilyen kimenetelben.*
-Nem viselkednék gyerekesen, ha megtisztelt volna annyival, hogy a gyönyörű kis képét felém fordítja. Alapvető illemtudás szükséges csak hozzá: nem beszélünk senkihez háttal, nem fordítunk senkinek hátat. Úgy látszik, nem volt gyerekszobája.-*Na kész. Itt nyargalt el teljesen vele a ló. S most user azon se csodálkozna, ha kicsi Mara kapna egy istenesen óriási pofot.*

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 19:08

*Egészen mókás lehetne ez a beszélgetés, ha Lionelt nem a legrosszabb passzában kapta volna el a lány. Szó szót követ, Mara szemtelenkedik, még odáig nem jutnak el, hogy Lionel teljesen kifordul önmagából. Már azt sem tudja felfogni, hogy ezt nem volna szabad... egyszerűen megtörténik... a baj... *
- Tetszem, tudtam! * vicsorog a lányra. * - Sajnos véla vérem van Miss Sirbu, így baromira nem tehetek róla, hogy általában tetszeni szoktam! * sziszegi a tetszeni szót. * - Csak az a gond, hogy az ilyen emberekkel, vagy fél emberekkel, vagy szörnyetegekkel, vagy nevezzen aminek akar... ! ... nem szoktak foglalkozni a maga fajták igazán! Az a lényeg, hogy a csomagolás szép legyen... hát ne remélje, hogy amit alatta lelne, az a kedvére volna! És mégis, hogy merészel azzal vádolni, hogy kizárok bárkit is az életemből? Azért mert magát, egy kis semmirekellő csitrit kizárok, mert a diákom, és semmi köze nincs a magánéletemhez, más tanárok természetesnek vennék! Egyébként meg maga tolta a csinos kis pofikáját a személyes légkörömbe, és maga a fiatalabb is, így igazán vehetné a fáradtságot, hogy maga járuljon a színem elé, ha akar velem beszélgetni, és netalántán ha normálisan fogna hozzá, esetleg nem akarnám minden áldott alkalommal leharapni a fejét mint egy emberevő óriás! Kíváncsi volnék mit szólnának a szülei, ha megírnám nekik, hogy...
* Hirtelen a torkára forr a szó. Meredten bámul a lányra s a pálcás keze vészesen megremeg. De nem szól semmit. A lány utolsó mondatával győzelmet aratott. Bár nem tudhatja Mara, éppen telibe trafált. Még utoljára megremeg a pálca, majd Lionel leereszti a kezét, s úgy néz a lányra, mintha szellemet látna. *
- Igaza van... * mondja egészen halkan. * - Maga nyert. Remélem most boldog a tudattól. * azzal lendületesen elindul, majd Mara mellett elhaladva, nem is nézve a lányra, az erdő felé veszi az irányt. Ami eléggé vészes tekintve, hogy már szinte teljesen besötétedett, és ha a férfi beleolvad az árnyékokba, ne találja meg őt egyhamar... vagy talán egyáltalán nem. *

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 19:52

-Én viszont nem önnek, tudtam. Mégsem csinálok ekkora nagy ügyet belőle.-*Vág vissza. Ja, nem. Csinál mégnagyobbat, ha nem is éppen ugyanabban az értelemben. Aztán a vélán kicsit nagyot néz, ezt valóban nem gondolta volna. Szóval ezért néz ki olyan jól egy ennyire bunkó személy... és mégis, valami nem hagyja a lányt nyugodni. S ezt szóvá is teszi.*
-A véla nem szörnyeteg. Egy ugyanolyan lény, mint az ember. Nem hiszem el, hogy ezt egy épp egy LLG szakos professzornak kéne magyaráznom.-*Na puff. Még egy kioktatósdi. És igen, Mara aztán mindent tud már a profról, amit csak cikkekből, könyvekből össze lehet szedni. Így azt is, hogy az SVK mellett még LLG, GYNT és BIT is szerepel a tárgyainál, még ha nem is oktatja jelen pillanatban őket.*
-Na itt álljunk meg! Fiatal vagyok, az igaz, Ön a házvezetőm, ez is igaz, de az már kevésbé, hogy ilyen hamar kiismert volna. Fogalma sem lehet, hogy én milyenfajta vagyok. És annyi tiszteletet én is elvárok, hogy nem mondja rám, hogy csitri, míg én sem használom Önre a faszfej jelzőt. Higgye el, néha igencsak találó lenne.-*Szögezi le. S már nem az a mosolyogós Mara, sőt, talán kicsit erősebb hangnemet is megengedett a kelleténél. De nem kiabált. Azért annyira nem elvetemedett ő sem. S tiszteli Lionelt, még ha nem is épp így látszik.*
-Mit írna meg nekik...? Kénytelen vagyok lelombozni, hacsak nem a halálhíremet szeretné kelteni, a legkisebb mértékben sem fogja őket érdekelni.-*Ennyi. Az apját biztos nem. Az anyja meg... max küld egy rivallót, amiben nem rivall... Aztán ledöbben a férfi következő reakcióján. *
-Ő... nem. Nem győzni akartam. Csak beszélgetni.-*Jegyzi meg csendesen, aztán loholna a prof után kibékíteni kicsit a helyzetet vagy valami hasonló. Utálna így elválni. De túl késő... mert már egyáltalán nem látja, de tudja, ott van valahol.*
-Csak jelezném, hogy én FEHÉRBEN vagyok. Ergo nem a legalkalmasabb az öltözékem egy kései erdei sétához!-*Közben pálcája már a kezében, de ez sem segít neki abban, hogy egy kiálló ág a nadrágját egy kis helyen ki ne szakítsa.*
-Lionel Horatio Romulus Lockhwell, én szétátkozlak ha a szemem elé kerülsz! Még egy nadrágomat sikerült tönkretennem miattad!-*Suttogja maga elé, s hacsak a tanár nincs a közelében, nem is hallhatja. Bár annyira sötét van már, hogy Mara akkor sem venné észre, ha csak pár méterrel lenne arrébb mint ő.*
-Ha meghalok, az Ön lelkén fog száradni!-*Ennyi. Most már meghalhat. De küzdeni fog az életéért.^^*

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 20:17

- Maga megveszett?! A tanára vagyok, elgondolkoznom sem volna szabad azon, hogy maga tetszik e nekem vagy sem! Magának fogalma sincs mivel jár ez a munka! Magának könnyű, arról álmodozik akiről akar, de én ezt ezt tenném, a drága igazgató úr úgy penderítene ki az iskolából, hogy a lábam sem érné a földet, és tökéletesen meg tudnám érteni! Nem mellesleg maga annyi idős, mint az unokahúgom... és legalább olyan bosszantó is, ajánlom figyelmébe a megismerését! Együtt jó eséllyel tudnának sírba vinni!
* Lionel elhallgat amikor a lány közbevág egy kis monológgal, majd dühösen pislog párat a lány irányába. *
- Látom jó munkát végzett az életemet illetően, kár, hogy az iskolához fele ennyi ambíciója sincsen! Fogalma sincs róla, hogy milyen vagyok, mint ahogy arról sem, hogy ki vagyok, és nem vagyok biztos benne, hogy akkor bármit is felfednék magának ha valamivel idősebb volna, és nem a diákom! Ami pedig a tiszteletet illeti... én jelenleg felelősebb pozícióban vagyok magánál, így nyugodt szívvel hívhatom kis csitrinek, de ha maga még egyszer kimeri ejteni azt a szót a száján, vagy bármilyen más jelzővel mer illetni, én esküszöm, hogy a szeme közé lövök egy olyan ártást aminek köszönhetően élete végéig egy hím nemi szerv fog lógni az orra helyén, hogy emlékeztesse magát arra, hogy hol a helye! Ami pedig a levelet illeti, könnyen lehet, hogy ha tovább bosszant, tényleg a halálhírét fogom nekik megüzenni!
* Lionel most már szinte tajtékzik a lány szemtelenségétől, amely túllép minden határt. Amikor jön az a mondat, amely úgy az elevenébe talál, ahogy Mara el sem tudná képzelni. Nem elég, hogy soha senki nem mert vele szembeszállni mióta felnőtt, nem elég, hogy úgy vitázik vele ez a semmirekellő suhanc, mintha bármikor megtehetné, még olyan lényegre is képes rátapintani amelynél semmi sem fáj jobban a férfi számára. Hát ha még tudná, hogy épp ezeken merengett amikor a lány rátalált és elkezdte hógolyóval dobálni... Így hát elsétál a lány mellett, s pillanatokon belül eltűnik az erdőben. Hallja Mara kiáltozásait, de nem törődik vele, csak megáll egy sötét csalitosba gázolva, s egy fatörzsnek veti a hátát, miközben úgy zihál, mintha kilométereket futott volna. S valóban csak pár méternyire tőle gázol a fák közé a lány. Lionel szemöldökei összeszaladnak amikor meghallja, hogy a lány éppen letegezi, ám még sajgó szívvel együtt is csodálkozva hallgatja, hogy akkor is képes morogni a lány, amikor már azt feltételezi, hogy ő nem hallja. Ahogy kilép a fa árnyékából, s hirtelen a lány felé tornyosul, mintha maga is egy hatalmas, fekete árnyék volna, eléggé ijesztőnek hathat a dolog. *
- Ha amúgy is a lelkemen szárad, miért ne ölhetném meg én magát? * mondja mély, búgó, rekedt hangon, majd maga sem tudja miért csinálja, de megragadja a lány két vállát, magához rántja, s hirtelen ráhajol az ajkára... csak, hogy az utolsó pillanatban, alig néhány milliméternyire megálljon a lány szájától. Lionel érezhetően megborzong, bár elég hideg van, így nem tudni mégis mitől. Jó fél perc eltelik, mire enyhül a szorítása, s puha ajkai, amelyek még mindig veszedelmesen közel vannak a lányéhoz, végre szétnyílnak, s halkan, forró levegőt lehelve a lány szájára, megszólal. *
- Ne... kerüljön... többé... a szemem elé... * suttogja remegő hangon, majd taszít egyet a lányon, de nem úgy, hogy elessen, csak úgy, hogy tisztességes távolságba kerüljenek egymástól. Lionelnek épp az arcára világít a Hold a fák kusza ágai közül, így látni lehet ahogy a szokásosnál is sápadtabb az arca, s szemei tágra nyílnak, s a legmélyebb döbbenet, és felismerés lángol fel bennük. Lassan hátrálni kezd, majd pár lépés után megfordul, s szinte elmenekül az erdő sötétjébe, mintha Mara a legvadabb szörnyeteg volna akivel eddigi életében találkozott, s tudná, nem arathat felette győzelmet, csak pusztulás várná. Kisvártatva hangos pukkanás zaja suhan végig az erdőn. Lionel elhoppanált... *

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 08 2012, 21:42

-Ön is tudja, én is tudom, hogy nem egy tanár kezdett már ki a tulajdon diákjával.-*Jegyzi meg szárazon, semmi utalgatás, célzás nélkül. Nem ez volt a szándéka. Ha a vonzalom nem kölcsönös, nincs az a isten, hogy Lio közeledjen. Illetve van. A bájital, de mint bájitalmester, bizonyára kiszimatolná, ha ilyesmivel próbálkozna. De a lánynak sem kell hamis vonzalom árán. Annyi önérzete van. Sőt, van annál több is.*
-Könyörgöm, kilenc év van köztünk... az igazán nem sok. Gondoljon csak bele, )n még iskolába sem járt, mikor én megszülettem.-*Kacsint a férfira. Kezd visszatérni bohókás énjéhez.*
-Köszönöm, ajánlatát mindenképp megfontolom, bár az is igaz, én inkább húznám vissza az életbe, mint taszítanám a halálba.-*Pont. Mosoly. Csillogó játékos szem, melyben gyönyörűen tükröződik a tanár arca, a lányra sütő holdfénynek köszönhetően. *
-Ezek szerint a szépszeműt sem használhatom? Pedig azt aztán igazán nem tagadhatja, véla ide vagy oda.-*S ezt akkor meggyőződéssel mondja, amekkorával csak lehet, úgyhogy Lio csak kettőt tehet, vagy a legnagyobb dühvel letorkolja, és ez a valószínűbb, vagy elolvad tőle, aminek esélye a nullához közelít...a mínusz végtelen felől. *
-Remek. Azzal tenné a legnagyobb szolgálatot számomra. Talán a temetés szervezése közben eszükbe jutna, hogy majd húsz évvel ezelőtt csináltak egy gyermeket.-*Kész. Ennyivel lerendezi a fenyegetőzést. Különösebben nem ijed meg tőle, holott tudja, akármennyire is elhanyagolták/ják, szülei kiakadnának, ha intőt kapna. Pláne egy olyan híres tanártól, mint Lockhwell, aki, a változatosság kedvéért még házvezetője is egyben.*
*Aztán jön a sötét erdő, s leányzó menet, jobban modva botorkálás közben felfrissiti kicsit az emlékezetében az elmúlt majdnem egy évtizedben tanult összes védő- és támadóátkot. S ennek köszönhetően kis híján , ígéretéhez híven bár mégsem szándékosan, szét is átkozza imádott professzorát. Hiába, aurornak készül. S mivel Lio jóval tapasztaltabb nála, bizonyára sérülés nélkül megússza és még időben kivédi, ezért is lehetséges, hogy olyan veszélyesen közel kerül hozzá, hogy a lány már-már azt hiszi, a fél órával ezelőtti beszéde, szenvedése hatással volt a profra. Hát tévedett. A várva várt csók elmaradt. S mivel Lio szeméből olyan rémületet olvasott ki, mint amilyen tán akkor sem ülne oda ki, ha a férfi a halállal kéne párbajozzon, teljesen összezavarodik. Szóval még arra sincs eneriája, hogy lereagálja a férfi szavait...mert lefagyott. Azok a szemek megbolondították. S ahelyett, hogy a kiutat keresné ebből a sötét, veszélyes rengetegből, ráadásul messze kivirít a sötétben, inkább leroskad a mellette lévő félig kidőlt fa törzsére. S most az sem izgatja, hogy hófehér ruhája bepiszkolódik. Pedig máskor frászt kapna tőle. De most nem. Most teljesen más van a fejében. Egy érzés. Csak azt kéne tudni, hogy ezt hová tegye... egyáltalán mi ez? Még sokáig itt ül, a hidegben. Aztán mikor már a megfagyás kerülgeti, hacsak nem jön senki, beoldalog magától a Kastélyba.*

Tárgy: Re: Barak Vas. Feb. 12 2012, 18:06

*Futni jön ki, mert minden esetben egészséges akar maradni. Ezért is szeret futni, meg szerinte jó móka. Így tehát a ma este futó helyszíne a Barak lett. Azért a biztonság kedvéért eldugta a pálcáját a nagyzsebű pullóverébe, mert ki tudja, mikor kell használni.
Egy pár kört már meg is tett, még a hóba vésett lábnyomai is ösvényt alakítottak ki, amikor aztán a mellette lévő Hóhérerdőből fura zajokra lesz figyelmes. Lassítani kezd, majd sétába csap át, a hangokra fülel. Suttogás, melytől borsódzik a háta. El sem tudja képzelni miért, de elindul a hang irányába és előveszi pálcáját.
Valami furcsa, szunnyadó erő lakozhat benne, ugyanis szinte vágyik arra, hogy kiderüljön a hang forrása. Sötétedik és van annyi esze, hogy használja a Flammát. Bár, ezzek kockára teszi a védekezését, ha esetleg megtámadnák. Amikor már épp kezdene megnyugodni, hogy nem is hallja a hangot, egyszercsak egy fekete taláros, csuklyát viselő férfi lép ki a fák közül és erőteljesen kezd Florina felé suhanni a ropogós hóban. Flonak még idejében eszébe jut, hogy Calligoval eltűntesse a pálca végén izzó kék fényt, s egy támadó átkot szórjon a közeledőre, még akkor is, ha ismeri, mert megijedt és fél. Szíve kalapál, miközben Ictumot ordítva a csuklyás felé suhint, erőteljesen. Valószínűleg túl messze van ahhoz, hogy eltalálja, ezért inkább koncentrál a védekezésre, hiszen ezek után az alak sem rest és Florira szór egy varázsigét. Első körben sikerül is kivédenie, ovális alakot rajzolva maga elé és a Scutumot alkalmazva, de elég nagy volt a varázslat így Florina hátraesik a hóba. Érzékeli a hideget, liheg, mint egy vadászkutya és mivel felhergelték, erőteljesebb varázsigével próbálkozik, a Caedot használva. Kardként suhint a pálcájával egyre közelebb érő ellenfelére, az is megtántorodik, ahogy Florina. Az alak magasságban és varázserőben is fölényben van, így Flo csak azokat tudja most alkalmazni, amelyeket már SVK órán vettek.
~Ha sikerülne a pajzsokkal kifárasztani, volna esélyem túlélni...~ Pajzsként emelkedik elé a Panarium orditásával a föld magasan Floriana és az ellenfél közé, kiugorva mögüle most Flonak van esélye egy Ardort is alkalmazni... Amikor már azt hinné, hogy ez most már elég volt a támadójának, Flo kap egy szikraütést a bal karjára. Felsikít, vérzik és fáj is neki nagyon... Térde megremeg és már ott tart, hogy vége, feladja, amikor felhangzanak Lucius szavai a gondolatában: "Menni fog, sikerülni fog, felidegesítselek?"* Ezekkel eszébe jut a múlt órán alkalmazott és ott elég rosszul sikerült Virentisard varázsige, melyet szinte fájdalommal és kétségbeesve küld támadójára, tűzgömbként. Odadobja, sikeresen megégeti, és a támadó csak egy huss hangot hallatva már ott sincs... Flori azt még látta, hogy jó messzire sikerült ezzel dobnia párbaj-ellenfelét, csuklyája és egész köpenye lángolt a felé idézett tűzgömbbel. Azonbam most viszont könnyeivel küszködve lapul a hóban, és azt sem tudja, mit kezdjen... Ha valaki nem találja meg, bizony odafagy, ugyanis mozdulni sem képes. Elájul.*

Tárgy: Re: Barak Vas. Feb. 12 2012, 18:30

*Az Arborétumba indult, de vámpír mivoltának köszönhetően megérezte a lány szagát. Bizonyára megsérült. pillanatok alatt ott van mellette s felemeli ernyedt kis testét. Afrodita már elég idős ahhoz, hogy ne okozzon neki különösebb gondot elvinni a lányt a Kastélyig, s így a nő meg sem áll a Betegszobáig.*
~Mi a franc ez... tegnap is volt egy sérült elsősöm. Elment Nath, látszik.~*Fut át az agyán, miközben pillanatok alatt eltűnik a nagy bejárati ajtó mögött.*

Tárgy: Re: Barak Szer. Feb. 22 2012, 21:54

- Te aztán sokat olvashatsz, hogy ilyeneket tudsz. Tisztára olyan vagy most mint valami tanár szerűség. Hát nálam akár milyen oldaladat adod, én úgy is rájövök milyen vagy valójában…meg nálam azt se fogod elkerülni, hogy megkedveljelek, persze csak úgy mint egy barátot. Általában én nem mutatom meg teljesen azt, hogy milyen vagyok valójában, mert attól agyvérzést lehet kapni.
* Elmosolyodik. Még az sem érdekli, hogy mennyit beszél, mert ha egyszer valami eszébe jut, az nem marad sokáig benne. Aztán hallgatja tovább a fiút. *
- Kösz. Te legalább nem csinálsz felhajtást…láttad volna, hogy reagált Lucius. Ha már a ciginél tartunk, dohányoztál már?
* Felvonja szemöldökét, és úgy figyel tovább a srácra. Meg várja míg Sev vissza jön a kis szőrpamacs nélkül. *
- Nem fog utánad jönni remélem az az akárhogy is hívjákmár nem emlékszem a nevére.
* Majd elindulnak, és a Barakban kötnek ki. Egy darabig hallgat, és csak azután válaszol, Előtte viszont ki vesz egy szál cigit és rágyújt. Bele is szív, majd ki fújja a füstöt, persze nem a srác felé *
- Na inkább elmondom…egyébként meg nem emészt, csak idegesítő, hogy evvel a háttérrel kell élnem és mindenki sajnál…azt meg gyűlölöm. Ahoz, hogy megértsd még a születésem előtt kell kezdenem. A szüleim Voldemort ellen szervezkedtek, és nem is kis sikerrel. Hát a Sötét nagyúr, próbálta leállítani őket avval, hogy megölette az összes rokonaikat. Mindegyikőjüket július másodikán gyilkolták meg, de a drága szüleim nem hátráltak meg. Majd azon a napon mikor megszülettem, megölték anyámat. Apám sikeresen kimenekített, és vele kerek, ismétlem kerek hat évig bujkáltunk. Majd pont miután átadta a születésnapi ajándékomat, ránk támadtak. Én meg menekültem. Azóta is meg van, az az egyetlen tárgy, ami a szüleimtől van. A hatodik születésnapi ajándékom.
* Benyúl pulcsija alá és egy hosszú nyakláncot vesz elő, amin egy szív alakú medál van. Ami különös módon még fénylik is. *
- Na és most jövünk a jelenbe. A haláfalók üldöznek engem…és meg is akarnak ölni. Most is figyelnek, és azt is nézik kivel vagyok, úgy, hogy igazából minden velem szóba álló ember veszélyben van. Gondoltam szólok, hogy tudd. Nyugodtan elmehetsz…és sajnál hatsz is. Nem érdekel.
* Megvonja vállát, és egy újabb szálat kezd el szívni. *

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 15:42

*Hócsata... illik kijönnie, megnézni, miről is van szó, no meg nem árt, ha van aki felügyeli is az egészet, mert a srácok mindenre képesek, a legapróbb kiskaput is kihasználják, ha nem zárják le előttük. Alkalomhoz illő öltözékben van, azaz hófehérben, ha akarna, bele is olvadhatna a környezetébe. Továbbá az sem árt, ha már előre legyárt néhány hógolyót, neki is el kél a szórakozás, nem csak másoknak. Kényelembe helyezi magát az egyik fánál, míg megérkeznek a többiek*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 15:54

*Nem szereti a közös programokat, sem a havat, a hócsatát meg főleg, s most mégis szép lassan sétál a barakba. Kicsit más, így világosban, mint mikor legutóbb erre settenkedtek az éj közepén Jezzel, de azért felismeri a helyet.
Az alkalomnak megfelelően, azaz vízhatlan téli holmikba öltözött -természetesen csupa feketébe-, mert ha mondjuk összeakad Marga-féle emberekkel, akkor biztos nem ússza meg szárazon.
A fa mellett álldogáló alakot csak akkor veszi észre, mikor már közel került hozzá. Fiatalnak fiatal, lehet vagy 25 így ránézésre, de azért azt nem gondolná róla, hogy diák, biztos valami tanársegéd-féle, vagy hócsata-szakember lehet.*
-Jó napot!
*A magázódáshoz ragaszkodik, és akkor sem fogja kellemetlenül érezni magát, ha végzős diákról van szó, részéről a tiszteletet megadta. A hógolyógyártásba ő is beszáll, de külön kupacban készíti a sajátjait.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:00

*Túl van a feladatain, most pedig erődépítésre jön, és valamit hoz magával egy kisebb hátitáskában. Sevnek odaint, az idősebb fiúnak biccent, köszönt, ennyi, irány a hógolyógyártás, mert az is kell. Mivel ma még nem ütik agyon egymást, így arra sem figyelt, hogy milyen ruhát vesz fel, azt majd holnap. Egyelőre gyárt, aztán majd ha kell, akkor másra is figyel.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:06

*Késésben van, úgyhogy rohan, hatalmas, szőrrel bélelt, lila kabátjában, és a nála lévő hólapáttal igazán feltűnő jelenség a hóban. A sapkája magenta, ami passzol a tincseihez, melyek most bohókásan repkednek nyaka körül a futástól. Úgy látszik, nem nagyon maradt le még semmiről, hiszen csak három embert lát a helyszínen.*
-Szép napot! Szia Sev! Lucius!
*Aprót sóhajt a hófehérbe öltözött vámpír láttán, de csak kedvesen mosolyog rá, most, hogy nem akar senkit sem bosszantani, nem nyomul.*
-Professzor, csak nem ön is csatlakozni fog az építéshez?
*Ha már egyszer lehozta a lapátot, használja is. Nyolcas alakban indul el a Marga, és az igazgatóhelyettes között, maga előtt tolva a havat, és Sev előtt fékez le, így ár lesz bőven, amiből gyúrhatja a hógolyóit.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:06

*Somi Béla bácsival érkezik. Nagyban diskurálnak, most ketten viszik a TRZt, így van miről beszélni. Eddig Soma indig az apját zargatta a kérdéseivel, most Béláé eme tisztes szerep. Soma ma farmerban van, világosszürke kabátban, sapka az nincs rajta, miért is lenne, ha ismeri a nagykabát bűbájt? Az itt megjelenteknek bólint. Egyiket sem ismeri, ha ismerkedni akarnak, majd közelebb jönnek. Így inkább ismét a mellette lévő idős professzorhoz fordul.*
-Béla bácsi is beszáll az építésbe?-*Kérdi huncutul megcsillanó szürkés szemeivel az említett professzort figyelve.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:12

*Soma meleltt lépdelve érkezik. Lassan, nehogy elcsússzon és elvágódjon. Béla ma sem hazudtolta meg magát: barna bársony, kissé mackónadrág beütésű nadrág, fekete, könyökben szürkével foldozott kabát, sál, sapka, kesztyű. Szemüvegét és sétapálcáját fent hagyta. Bár az is igaz, az utóbbi hetekben már egyre kevesebb alkalommal volt szüksége az utóbbi segédeszközre.*
-Szerbusztok gyerekek!-*Köszönti ragyogó mosollyal a szép számban összegyűlt diáksereget. Aztán segédje kérdését hallva elmosolyodik.*
-Ej, ej, Soma! Hát hogy néznék én ki, ha beállnék közétek? Nem...az nem ilyen öregcsontoknak való!-*Mosoylog. S közben nézelődik is, ki van itt. Van egy-két ismerős arc, TRZ meg GYNT órákról. Ám ismeretlen is akad szép számmal.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:12

*Nadiának lehet kiabálni, nem hallja, de itt beéri. Köszönt mindenkit, és ha Nadia Sev felé tolja a havat, ő Lucius felé. Az egyenlő esélyeket adjuk meg elvén cselekszik. Aztán Somához lép, ő ma csak megfigyelőként van jelen, nem épít, nem csatázik.

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:18

*Cer érkezik, fut, ugrál, vigyorog. Hétvégén megy el, nem lesz legalább két hétig, edzőtábor meg pár mérkőzés. Úgyhogy most ki kell használni a még rendelkezésére álló rövid időt, s ez a hétvégi program pont jókor jött. A nagyokat nem ismeri, de azért nekik is köszön, ám útját egyenesen háztársaihoz veszi, így Luci és Sev közelében köt ki valahol.*
-Sziiiasztok!-*Vigyorog, s az ide vezető úton gyúrt három golyót el is röpíti: egyet Lucihoz, egyet Sevhez... egy meg félre megy, és háztársai helyett az igazgatóhelyettes környékén áll meg, talán el is kapja. De nem tudva, hogy kit vett célba a megkergült golyó, csak egy ezerwattos vigyort küld Darius felé.*
-Bocsesz, nem volt teljesen szándékos.

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:21

*Nagyobb létszámra számított, ám be kell érni a kevesebbel is, természetesen ez nem azt jelenti, hogy elmaradna bármi is. Minden érkezőnek köszön, és látván az idősebb professzort, hozzá lép.*
-Üdvözlöm, Darius Serban. Nem hiszem, hogy sok dolgunk lesz majd, ami a versenyt illeti.
*Azon jól szórakozik, hogy a két kissrác felé havat tolnak, ha így marad, akkor ketten fognak versenyezni, ennyit a csapatról.A felé tartó hógolyót laza mozdulattal téríti el, vagyis a maradványait.*
-Az lett volna szép, ha teljesen szándékos. *Mosolyogva pillant a lányra, mintha a hógolyóval ölni lehetne, úgy mondja az előzőeket.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:30

*Margával nem cimborák, még csak nem is kedvelik egymást, hiába laknak egy szobában, legalábbis ő így értelmezi a jeleket, úgyhogy csak visszaint, mikor az köszönésképp csak ennyit tesz. Nadia meg kifejezetten idegesítő a fülig érő mosolyával, s ahogy egy kupac havat tol elé, csak egy halk "köszt" morog az orra alatt. Mikor Cez is befut, és megdobja hóval, akkor lesz a "legboldogabb". Morcosan pislog fel rá, és hirtelen nem tudja eldönteni, visszadobja-e, vagy egyáltalán a lányokkal ilyen helyzetekben szokás-e udvariasan bánni?*
-Szia! Minek örülsz ennyire?
*Eldöntötte, egyelőre nem dob vissza, inkább morog az orra alatt. Persze a többieknek is hasonló lelkesedéssel köszönt, elviekben nem hagyott ki senkit, bár olyan, mintha jelen sem lenne, és ez is a célja.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Feb. 25 2012, 16:36

*Senkivel sem foglalkozik, a Cera által dobott hógolyóval sem, egyenesen csak elhajol előle, és folytatja a golyók gyártását. Úgy tűnik, neki egészen más elképzelése van a mai napról, mint másoknak. Avramnak megköszöni az utánpótlást, legalább a fiúk tartsanak össze. Mikor már elégnek ítéli a muníciót, egyszerűen leül és vár.*