Barak

*Végre ide is megérkezett a nyár. Még most is kellemes meleg van kint. Így nem is volt kérdéses, hogy Isa a kastély rideg falai helyett inkább a kinti levegőt választja. Egy kis plédet terített le, arra feküd ki, s behunyott szemmel élvezi a nap egyre fakuló melegét.*

*Szórakozik, azaz kiélvezi minden pillanatát annak, hogy végre seprűn száguldozhat, még akkor is, ha ezt éppen tiltja a szabályzat. Épp a barak felett repül el, mikor kiszúrja Isát a pokrócon, így hirtelen visszafordul, és hatalmas sebességgel landol mellette.*
-Szasz Isa! Miért pont itt?

*A suhogásra kinyitja a szemét, s lám kit lát, hát Luciust. Seprűn. Nem is kérdése, hogy épp mit csinált.*
-Hali. Hát hogy legyen okos leszállni. Látom, ismét tilosban repülsz.*Csóválja meg játékosan a fejét. Különösebben nem zavarja a dolog.*
-Kint meleg van.*Mondjuk bent sincs hideg, de nem a napfény miatt.*
-Van valami fejlemény a lupis-ügyben?*Hunyorog fel a másikra.*

-Érthető. Á, dehogy, csak kihasználom, hogy senki nem figyeli a környéket. *Reményei szerint legalábbis. Vannak olyan figurák, amikhez nem szereti a pályát használni, előtte nagyobb sebességgel próbálja ki, maximum lezuhan.*
-Azt én is érzem, fent viszont nincs. Ja, a bunyó? Aha, volt egy R-beszélgetésem Avrammal, aztán a hv-nkkel, illetve az igh is rákérdezett az én verziómra. Csípem Teot is meg Serbant is, sosem részrehajlóak vagy elfogultak. *Persze nem dícsérték meg, ezt senki ne higgye, de arról mélyen hallgat, mi történt közte és Avram között.*

-Ja, értem. Mindig is csodáltalak téged meg Sevet, de legfőképp Cerát. Hogy a fenébe mertek úgy szlalomozni meg minden! Én a seprűre is alig merek felülni.*Na igen, sosem lesz belőle kviddics játékos, annyi már bizonyos.*
-Értem. Pontot vontak le, vagy megúsztad büntivel?*Időközben felkönyököl,így jobban látja a fiút, s valamivel kényelmesebb is, mint a nyakát nyújtogatni.*

-Porge sosem lesz kviddicses, csak hobbiból tolja, de egyébként nem olyan nagy kunszt. Ha megtanulsz stabilan repülni, akkor elkezdesz trükközni, és adja magát a többi. Ha viszont félsz, akkor bele se kezdj, mert akkor mindig ott lesz benned, hogy leesel, tehát akkor már eleve úgy mész fel, hogy, nem fog sikerülni. Itt rontják el sokan. *Legalábbis ahogy megfigyelte. Bővebben nem tud nyilatkozni, ő ugyanis sosem félt, kiskora óta rajong a repülésért.*
-Egyelőre csak büntetés van kilátásban, de még nem közölték, mi az. Serban annyit mondott, ne lepődjek meg, ha én is és a lupiattos is Coxtontól kapja meg, mert annak ellenére, hogy megértette az indokaimat, azt mondta, ez már nem csak a házakra tartozó konfliktus volt. *Nem olyan hülye, hogy nyílt terepen verekedjen, de itt nem tudta megállni, hiszen Cerát szidták. Az ő olvasatában annyit tesz az egész, hogy itt már nem csak egy szimpla nézeteltérésről van szó, hanem már olyan jellegű gyűlöletről, amit meg kell állítani.*

-Nem is áll szándékomban többet repülni a kelleténél.*Rázza meg fejét, így is minden RPT előtt azon imádkozik, hogy semmi baja ne legyen.*
-Hú, az nem hangzik valami jól. Coxton nem épp arról híres, hogy milyen kedvesen bánik a diákjaival.*Húzza el a száját. Mármint ha nem Somáról van szó, ugyebár. Hisz ő is Coxton, mind tudjuk, a vérükben van a kivételezés.*
-De mégis mi történt? Miért bunyóztatok? Cerasela teljesen ki volt akadva.*Idézi fel azt az estét, mikor a másodikos lány csak úgy felviharzott. A részleteket akkor ugyanis nem tudta kisilabizálni. Csak anyit sikerült neki, hogy Luci behúzott egy lupisnak, Avram meg őrjöng.*

-Miért félsz tőle? Tériszonyos vagy? *Akkor megérti, hiszen úgy egészen más tészta.*
-Azt tudom, de nem olyan félelmetes, mint gondolod. Jó arc, hidd el. Ha egyenes vagy vele, ő is az veled. Itt viszont... azért a lupiattosnak nagyobb a vétke, ha a szavakat nézzük. *Ő legalábbis csípi Nathet, még ha szigorú, akkor is.*
-Ja, hát az nem bunyó volt. Jöttünk fel óráról, és egyszer csak beszólt. Először a házra, ami annyira nem is érdekelt, na de amikor Cerára tett megjegyzéseket, ott eldurrant a fejem. Nem ismétlem meg, mik hagyták el a száját, de akkor megcsaptam, kétszer egymás után. Azt hiszem az orra és az állkapcsa bánta. Avram azért akadt ki annyira, mert a folyosó kellős közepén történt mindez, és a házat járatom le, miszerint agresszívek vagyunk. *Abban igazat adott a prefinek, hogy a helyszínt jobban megválogathatták volna, de hirtelen történt minden, eszmecserébe nem akart bonyolódni az éjszaka kellős közepén, így a bunyó volt a leggyorsabb.*

-Egyszerűen nem tartom biztonságosnak. Szerintem bárikor le lehet róla zuhanni. Utálom, hogy úgy mozog a levegőben.*egyszóval mindennel baja van, ami repüléssel meg seprűvel kapcsolatos, és nem feltétlen a tériszony miatt, bár minden bizonnyal abból is kijutott egy kevés.*
-Hát, én azért nem szeretnék hozzá kerülni perzsára.*Húzza el száját. Mondjuk Luci bármit, Jonathan Coxton akkor is elég félelmetes alak. Mondjuk az sem volt jobb, mikor a távollétében Iulius Coxton volt az igazgató. Egyik rosszabb, mint másik, de lehetne inkább azt is mondani, hogy az alma nem gurult messze a fájától.*
-Azta... akkor én is behúztam volna neki! Vagyis nem... inkább elátkoztam volna.*Javítja gyorsan ki magát, hisz csak rá kell nézni, s lerí róla, hogy nem lett volna szerencsés ökölre mennie. A pálcaforgatáshoz már inkább ért.*

-Mindenhol sérülhetsz, a repülés semmivel sem veszélyesebb, ezért jó, ha tudod az alapokat, és magabiztosan kezeled a seprűt. *Esett már le, nem egyszer, nem kétszer, és még fog is, de egyszerűen imádja.*
-Nálam most erősen esélyes, de ettől még nem fogom sem letagadni, sem szépíteni azt, ami történt. *Nem szokása, ezt azért mindenki tudja róla. Ha tesz valamit, vállalja a következményeit, és eddig sosem tapasztalta, hogy Coxton kivételezett volna, vagy súlyosabb büntetést kapott volna, mint a másik vétkes fél.*
-Jobb lett volna, tény, de nem akartam zajt csapni. *Vigyorog, hiszen pálcaforgatásból nem mondható gyengének, sőt, már a gyűrűjével gyakorol igen hatásosan, átkokból is igen jól áll, de azért az hangos lett volna, ha ordibálnak egy sort.*

-Ez igaz. A repülést akkor sem nekem találták fel.*Von végül vállat, lezárva a seprűs témát.*
-Hát, most nem irigyellek. Azért remélem, Coxton nem fog valami nagyon durvát kitalálni neked.*Ejt meg egy halványt mosolyt.*
-Hát, ha gyorsan padlóra küldöd, nem csaptál volna túl nagy zajt vele.*Von végül vállat, bár ha a másik delikvens is hasonlóan jól bánik az átkokkal, akkor minden bizonnyal elkerülhetetlen lett volna a zaj. Így viszont az ügy vízhangja lett nagyobb.*
-Mit gondolsz, mikor lehet lemenni Troxiára? Szeretnék venni magamnak egy macskát. Anyáék végre megengedték.*Vált témát csicseregve.*

-Kár, nem tudod, mit hagysz ki. *Isa tényleg sajnálhatja, de ha nem, hát nem fogja erőltetni.*
-Túl fogom élni, szerintem azt adja, ami jogosan jár. Ugyan én ütöttem, de a lupiattos volt a durvább, ha azt veszem. *Aztán majd elválik, a diri miként ítéli meg a helyzetet. Ő még sosem tapasztalta nála azt, hogy igazságtalanul döntött volna.*
-Ez történt, nem is ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy kint nyílt terepen tettem. *Olyan helyen, ahol mindenki láthatta, ha arra jár, és ez volt a legnagyobb gond... szerinte.*
-Azt nem tudom, de néha nem ártana lemenni, és nem itt üldögélni. Macskát? Nekem elég a bagoly is. *Tényleg meg kellene néznie, mikor van a kijelölt nap, mert eddig még nem foglalkozott ezzel.*

-Hát, ami azt illeti, tényleg behívhattad volna egy üres terembe. Bár nem hibáztatlak érte, hirtelen döntöttél, megértem.*Időközben a nap is lement, így már kicsit hűvösebb van kint. Sőt, sokkal hűvösebb van, így a lányka szépen felveszi az eddig maga mellett lévő kardigánját.*
-Nekem nincs se baglyom, se hollóm. Az iskola hollóit használom, ha levelet szeretnék küldeni.*Nincs is rá szüksége, viszont egy kisállatra már egész kis kora óta vágyik, s szülei most végre megengedték! Már alig várja, hogy legyen egy sajátja!*
-Hát akkor holnap gyere le velem!*Böki ki gondolkodás nélkül. Amúgy is Dela hajtogatja folyto, hogy nem kell megijedni egy kis tilosban lófrálástól.*

-Arra nem volt idő, de kösz. Kár, hogy Cera még mindig haragszik, pedig... á, ezt nem is értem. *Nem igazán foglalkozott azzal, mi van a közelben, csak odalépett és csapott is. Van ez így, de hogy a lánynak mi baja van, azt nem fejtette még meg.*
-Nálunk családi hagyomány, ezt nem tudtam kijátszani. *Mindent mást igyekezett "elfelejteni", na de a bagoly az bagoly, pláne az övé, így elhozta magával.*
-Holnap? Oké. *Nagyon nem izgatja magát amiatt, hogy esetleg nem ez a nap a kijelölt, de itt az ideje, hogy körbenézzen ott is, mit lehet beszerezni, ha égetően szükséges.*

-Nyugi, majd megenyhül. Tudod, mi csajok eléggé kiszámíthatatlanok vagyunk.*Kacsint Lucira. Legalábbis ő mindig ezt hallja a bátyjától. *
-Hívd el valahova. Mondjuk... ne kviddicsezni, ott épp eleget vagytok együtt. Hanem mondjuk...*Hát fogalma sincs, nem olyan nagy ász ő kapcsolatok terén, pláne, mert neki még sosem volt, amit tud e téren azt a nővérétől, könyvekből meg filmekből tanulta.*
-Hát nem is tudom, valahova, ahova szeret járni. Te biztos jobban ismered, elvégre egy csomót lógtok együtt órákon meg edzéseken.*Fejezi be végül.*
-Akkor jó, ezt megbeszéltük.*Vigyorog fel a másikra.*-Én amúgy se vagyok benne biztos, hogy egyedül nem tévednék el. Apropó... tudod az utat odáig?

-Azt vettem észre. Ha nem védem meg, akkor az lett volna a baja, most meg az, hogy meg merészeltem tenni. Ezt ki érti? *Ő biztosan nem, Avram sem, tőle rákérdezett, de ő is azt mondta, a nőkben ne keressen logikát. Hát nem is. Flo is szerette, ezután úgy itt hagyta, mint eb a szaharát.*
-Mi? Hogy? Én? Cerát? Mé? *Na most aztán végképp belegabalyodik az egészbe, Isát sem érti. Cera Porgéval jár, már legjobb tudomása szerint, vagy azt is benézte?*
-Persze, már megnéztem, merre kell menni, ha egyszer rászorulok az egészre. *Vigyorog rendesen, hiszen ez nála azt jelenti, azt is tudja, hol lóghatnak le úgy, hogy ne bukjanak le.*

*Megforgatja a szemét. Az egy dolog, hogy a csajokon nehéz kiigazodni,de hogy a pasik is értetlenek, az tuti!*
-Hát hogy megbocsásson meg hasonlók!*Hihetetlen, hogy néha milyen lassú felfogásuk van a srácoknak. Isa meg épp úgy hallotta, hogy Cera meg Sev közt hetek óta vége a dolognak, még azelőtt, hogy a lány elment volna arra a hosszabb edzőtáborra a válogatottal. Talán azért is olyan frusztrált az utóbbi időben. Ki tudja?*
-Az jó, én nem igazán igazodok ki a térképekben. És eddig csak kétszer tettem meg az utat. Egyszer mikor idejöttem, aztán mikor a szünetre elmentem. De vissza már hopponálva érkeztem az anyámmal, mert a vonatot lekéstük.*Vigyorog. Van ilyen. Sőt, a Sancu családban ez mindennapos dolog. Mármint a késés.*

-Jaaaa, hogy azért? Na de iért nem elég az, hogy azt mondom, bocs? Egyébként is őt védtem, akkor meg miért haragszik? Meg kellett volna dicsérnem a lupiattost? *Tényleg nem érti a női logikát, fel is adja, ez egy örök rejtély marad, hacsak Rowle nem tudja erre a választ.*
-Emiatt ne aggódj, el nem tévedünk. *A határig mindig elrepül, így kitűnően tudja az utat, még csukott szemmel is.*

-Jaj Luci! Ne kötözködj már annyit! Csak csináld amit tanácsoltam és kész! A lányoknál nincs olyan, hogy logika, és egy szimpla boccsal nem mész semmire, hacsak arra nem pályázol, hogy még jobban magadra haragítsd! Azt hinné, hogy nem is akarsz igazán a kedvében járni, csak kényszerűségből vagy valami hasonlóból akarsz vele kibékülni. Szóval jobb, ha nem a sima bocsnál maradsz... vagy ha annál is, akkor azt ne mondjuk edzésközben tedd meg. Sőt, még csak ne is a pálya közelében!*Na, ennyit erről, nem mintha Isa hű de nagyon jól tudná, de a nővére biztos valami hasonlót tanácsolt volna.*
-Oké, akkor megnyugodtam! Holnap ebéd után jó lesz?*Érdeklődik, s időközben fel is áll. Pokróc ide vag oda, most már valóban kezd hideg lenni a földön ücsörgéshez.*

-Furcsák vagytok, rólatok is tanulni kellene, nem csak az LLG-t. Komolyan mondom. *Lehet, Isának igaza van, és ezt kellene tennie, majd kiderül. De végül is miért kér bocsánatot? Azért, mert megvédte? Hihetetlen.*
-Persze. Mehetünk. *Azt nem fogja elfelejteni, bár Noellel még van egy csatája, mert megígérte neki. Persze az játékos kakaskodás, na de az a fiúk dolga, így nem is osztja meg Isával.*
-Fázol? Sajnos nem tudok semmit adni, nekem sincs pulcsim.

-Hát azért valljuk be, ti, fiúk sem maradtok sokkal el mögöttünk!*Jelenti ki fontoskodva miközben kirázza a plédet.*
-Jól van, akkor találkozzunk ebéd után itt kint az első padnál.*Bök fejével az említett ülőalkalmatosság felé, miközben összefogja szépen a pokrócot.*
-Hát, ez esetben legjobb lesz, ha mindketten bemegyünk a Kastélyba, mit szólsz?*Mosolyog háztársára.*

-Ezzel azért vitáznék. Mi követjük a logikát. *Szemtelen vigyorral néz Isára, szerinte a lányok akkor is bonyolultabbak.*
-Oké. Itt leszek. *Kíváncsi már Troxiára, tavaly kihagyta, idén bepótolja. Ha pedig lebuknak, hát istenem.*
-Támogatom az ötletet. Ugyan nem fázom, na de neked nem hiányzik, hogy felfázz. *Jobban aggódik Isa miatt mint maga miatt, ő túléli a hideget, Campbell mellett már szépen hozzászoktak.*
-Holnap este lesz a válogató is, kijössz megnézni? *Elindul a kastély felé, kivételesen nem pattan seprűre.*

-Ebbe szerintem ne menjünk bele,különben itt fogunk ülni reggelik.*Vigyorog a másikra., majd hóna alá kapja az összehajtogatott takarót.*
-Én? Megnézni? Hát végül is... ha nem nekem kell a seprűre ülni, akkor nagyon szívesen! *Fogadja el a meghívást, s rögtön az jut eszébe, hogy akkor epres gumicukorból szépen be kell zsákmányolnia. Nem, a tea vagy valami hasonló hasznosabb dolog meg sem fordul a fejében.*
-Akkor menjünk, én azért abban sem vagyok biztos, hogy te nem fázol meg.*Mosolyog Luciusra miközben megindul a Kastély irányába.*

-Rendben. Sosem fogunk egyetérteni. *Lévén Isa lány, ő pedig nem, így kizárt dolog, hogy valaha is egy véleményen legyenek ezeket a kérdéseket sorba véve.*
-Nem kell beszállni, de jó kis válogató lesz az. Campbellt nem érdekli ki vagy, ha rontasz, vagy nem teljesítesz. Kíváncsi leszek. *Szegény Noelt sajnálja, mert annak a srácnak semmi kedve az egészhez, na de bődületes ütései vannak, kell a csapatba.*
-Túl fogom élni. *A kastély ajtaját kitárja, előreengedi Isát, aztán még be is csukja maguk mögött, hogy utána a toronyba induljanak.*

*Isa ücsörög egy pléden, maga előtt a jegyzetei, tankönyvei. Egy vakosabb könyvet olvas, miközben pálcáját maga előtt szorongatja, motyog is valamit, minden bizonnyal egy varázsigét, de a lány arckifejezéséből és a füstölgő pálcavégből arra lehet következtetni, hogy bizony egyelőre nem járt sikerrel a kicsilány.*