Barak

*Leah lassú léptekkel, orra előtt könyvel sétálgat. Ismételgeti a mondatokat, hogy azok fejébe vésődjenek és talán sikerrel jár. Aztán hirtelen megbotlik valamiben és orra esik. Vagy valakiben?*
- uram isten!
*nézett a lányra akin át esett.*
- Bocsánat!

-ARDOR!*Mondja ki jó hangosan, ezúttal próbálva mellőzni a motyogást, de még mielőtt a kellő pálcamozdulatot is elvégezhetné, BUMM! Valaki nekimegy, pedig pirog ruhácskájában és hófehér hajával elég feltűnő jelenség szokott lenni. Eleinte csak kamillázik, az sem tudja, most mi van, aztán csak sikerül megszólalnia.*
-Öhm... semmi gond. Te jól vagy?*Néz kérdőn a lányra, azon sem lepődne meg, ha röhtön a betegszobára kéne menni.*

- Aha
*nevette el magát.*
- Bocs... Nem tudom, hogy lehetek ilyen ügyetlen.
*mondta és össze csukta a könyvet, majd felállt*

-Tényleg semmi gond.*Mosolyodik el kedvesen.*
-Látom, te is tanulsz.*Vándorol tekintete a lány által becsukott könyvre.*
-Mit? Én épp SVKt próbálok, a szikravarázst, de eddig nem sok sikerrel.*Húzza el a száját. Bezzeg ha Luci vagy Noel itt lenne, pikkpakk megmutatnák neki, hogy hogyan csinálja.*
-Én amúgy Isa vagyok, vagy Bella. Szólíts ahogy szeretnél.*Mutatkozik be felnyújtva a fölötte álló lányhoz a kezét.*

- Leah Amelia Nerina McCanzy

*mutatkozott be és megrázta a lány kezét.*

- De általában Leah-nak vagy Canzy-nek hívnak.

*tette hozzá mikor némi zavarodottságot vélt felfedezni a lány arcán*

- Én is SVK-t tanulok.

*tette hozzá*

-Hűha! Szép hosszú neved van!*Jegyzi meg nevetve.*
-Az enyém nem ilyen hosszú, csak simán Isabella Sancu.*Mutatkozik be ő is, immár a teljes nevén, miközben megrázza a lány kezét.*
-Ó, ez nagyszerű, akkor együtt is tanulhatunk akár! Te is elsős vagy?*Érdeklődik, miközben kicsit előre hajolva összeszed pár pergamentekercset, hogy Leahnak is legyen hely leülni a pléden.*

- Öm... Igen elsős vagyok.
*motyogja zavartan és leül*
- Melyik részt tanulod?
*érdeklődött és kicsit előre hajolt, hogy a nyitott könyvbe pillanthasson*

-Még picit arrább is csúszik, hogy Leah is odaférjen a nyitott könyvhöz.*
-A második tanóra anyagát, a szikra-varázst. Az előbb próbáltam elvégezni, de nem lett belőle semmi.*Fejet csóvál. Nem is érti, hogy miért nem sikerül.*
-Pálcamozdulat: a karunkat előre suhintjuk a pálcával az ellenfélre mutatva,és a varázsszót erőteljesen kiáltva pálcánk végéből vöröses szikra pattan ki,olyasféle mintha egy vörös csillagszóró suhanna ellenfelünk felé. Kábító hatású lehet nagy mennyiségben,kis mennyiségben viszont csak sebzést okoz.*Olvassa hangosan fel a könyvből az ide tartozó részeket.*
-Megpróbáljuk?*Fordul mosolyogva a másik lányhoz, miközben ismét kézbe veszi pálcáját.*

- Igen.
*bólint és bal kezébe fogja a pálcát.*
- Csináljuk 3-ra egyszerre!
*mondta*
- Vagy szeretnéd kezdeni?
*érdeklődik*

-Nem, nem, jó lesz egyszerre.*Bólint.*
-Számolj.*Mosolyog Leah-ra, aztán meg nagyon koncentrál és figyel. Amint a mellette ülő lány kimondja, hogy három, Bella pálcája rögtön mozdul is. Természetesen maga előtt a levegőben, nem pedig Lea-ra célozva, hisz nem szeretné elkábítani szegény lányt.*
-ARDOR!*Mondja ki jó hangosan, miközben maga előtt suhint a pálcával. Ám a kívánt csillagszóró szerű hatást most sem sikerül elérnie.*

*Az első próbálkozás egyik lánynak sem jött be, mindketten ugyanúgy járnak: pálcájuk végéből csak szürke füst jön ki. Ám a reményt nem kell feladni, próbálkozni kell újra, és újra. Talán a következő alkalommal sikeresebben járnak.*

- Ardor!
*mondja rögtön a számolás után. hangja tisztasága szinte csilingel. végrehajtja a megfelelő mozdulatot, de nem egészen a kívánt hatást éri el. egyetlen szikra pattant ki a pálcájából, mire röhögni kezd*
- Ez nem jött be!
*csóválja meg a fejét és a könyvbe néz. motyogva átfutja a bekezdést, szóról, szóra, majd elgondolkozik*

*Még szerencse, hogy itt van Leah, így sírás helyett inkább Bella is felnevet, pedig annyit gyakorolta már, hogy komolyan sírni lenne kedve a nagy tehetetlenségében!*
-Hát ez így valóban nem jött be.*Jegyzi meg ő is, aztán a lány példáját követve Isa is visszahajol a könyv fölé.*
-Van tipped, hogy hol ronthattuk el? Megpróbáljuk még egyszer?*Végül is, ha nem próbálkoznak, soha nem is fognak sikerrel járni.*

- Hm... Velem volt már olyan, hogy rossz irányba csináltam... Mivel bal kezes vagyok.
*magyarázza Leah és füle mögé tűri egyik szemébe lógó fekete tincsét.*
- Lehetséges, hogy felcseréltük az időrendet?
*gondolkozik*

*Elgondolkodik a hallottakon,s csak pár másodperc elteltével szólal meg ismét.*
-Igen, az is valószínű, hogy elnéztünk valamit és felcseréltük a sorrendet.*Bólint, aztán tekintetét visszatereli a nyitott könyvhöz, hogy újra átfussa a szöveget.*
-Jó, akkor próbáljuk meg ismét. Háromra, és koncentráljunk nagyon. Jó hangosan kimondjuk a varázsigét, közben meg suhintunk a pálcával.*Vázolja a lépéseket jó hangosan, hogy ezzel is ismételjenek mindketten, aztán nagy levegőt vesz és számolni kezd.*
-Egy...kettő..három...!*Végül pedig elvégzi a pár másodperccel ezelőtt vázolt műveletet.*

*Ezúttal határozottan jobban sikerül mind a két lánynak, de még mindig nem az igazi. Leah pálcája vörösnek még egyelőre nem mondható, de határozottan piros árnyalatú füstöt enged ki magából, míg Isabella pálcájából szürke szikrák törnek elő. Talán a lendülettel lehet valami baj...*

- Nem tudom...
*motyog és a két ujja között járatni kezdi a pálcát*
- Hm.
*hunyorít*
- lehet, hogy....
*néz a bizonytalan tekintetű Isabellára.*
- Nem vagyunk elég határozottak!
*mondja és szemébe valami eszelős csillogás jelenik meg*

*Ház ez megint nem jött be, de már legalább hasonlít arra, amit el kéne érni, csak éppen a színe hibádzik.*
-Hát... van benne valami! Vagy az is lehet, hogy nem suhintunk elég határozottan.*Bólogat ő is nagy lelkesen.*
-Na jól van, próbáljuk meg ismét, hátha most sikerrel járunk! Számolsz most te?

*lassan bólint, majd újra rendesen megfogja a pálcáját.*
- Egy... Kettő... Három: Ardor!
*kiáltotta szemét becsukva és meglóbálta a pálcáját.*

*Nagyon figyel és koncentrál, mindent megpróbál kitörölni a fejéből, most csak a szikravarázsnak van ott helye. Amint ismét meghallja, hogy leah kimondta a hármat is, a lehető legnagoybb határozottsággal suhint maga elé a pálcájával, s közben jó hangosan, jól érthetően mondja ki a varázsigét is.*
-ARDOR!

*Láss csodát! Mindkét lánynak sikerül a varázslat! A két pálcából majdnem egyszerre tör elő a vörös csillagszóró-jelenég. Persze, még korent sem tökéletes, a vizsgáig még mindenképpen gyakorolniuk kell, de az ízére legalább már mindketten ráéreztek.*

//És én itt köszönöm is szépen. Very Happy

És bocis, hogy ide pofátlankodtam, de ezt nem tudtam kihagyni!^^//

*A két lány még egy ideig együtt gyakorol, majd összeszedve minden könyvet, jegyzetet, no meg a plédet is, még a kijárási tilalom előtt visszatérnek a Kastélyba.*

//Leah usernek el kellett menni, így végül én zártam.^^ Köszönjük a játékot.//

//Semmi gond. Én pedig ügyes admin módjára töröltem az offokat és bepofátlankodtam egy mondat erejéig a te hsz-edbe.^^ - Mesélő//

Tárgy: Re: Barak Szomb. Nov. 02 2013, 22:50

*A fűben fekszem, az eget pásztázva. Nemrég a diákokkal beszélgettem, aztán kinéztem a kastély ablakán és úgy döntöttem, kijövök ide. Itt nyugalom van, a látvány pedig magáért beszél. Néhány szentjánosbogár játszik fogócskát. Vidáman, gondtalanul kergetőznek arcom felett, majd illannak el, mint a gondolat. Mosolyogva nézek utánuk, majd sóhajtva lehunyom szemem. Kezemmel fejemet támasztom, hogy valamivel kényelmesebb legyen a füves talajon.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Nov. 02 2013, 23:01

-Kodo, Podo gyertek vissza. Nem meg montam? Két kis szőrcsomó!*veszekszem állatkáimmal és kergetem a fűben rohanó kis vakarcsokat. Hol a fán rohangálnak, hol a fűben. Sajnos ők ketten vannak ellenem és nem könnyítik meg a dolgomat. A fűben megpillantom a fiút. Mintha találkoztunk volna már.*
-Am. Szia remélem nem zavarlak. Csak a görényeim úgy gondolták hogy vicces ha ellopják a pálcámat.*mondom ahogy leülök hogy kifújam magam.*

Tárgy: Re: Barak Szomb. Nov. 02 2013, 23:12

*Hamarosan mászni kezd valami a lábamon. Kérdőn felkapom a fejem, mire megpillantok egy szőrös valamit. A szentjánosbogarak elég fényt adnak ahhoz, hogy kivegyem az állat körvonalát, de megmondani tovább tudom, mi ez. Nem sokkal ezután apró lábacskákat érzek a bal lábamnál. Valami bemászik a bő szárú farmerom alá.*
- Szia, nem zavarsz, egyáltalán nem zavarsz! Róluk lenne szó? *Kérdezem kíváncsian és előhúzom nadrágom szárából a másik állatot, akinek a pofáját fehér jegyek díszítik. Gazdagodtam két görénnyel, akik mint kiderülnek, a lányé.
Egy kézzel nehéz elrendezgetnem őket, úgy mászkálnak mint a mérgezett egerek, az egyiknek a szájában meg valóban ott a pálca.*