Vasútállomás

* Egy különös alak száll le az éppen érkező vonatról. Bőröndje csak egy van, az is egy hatalmasabb darab, de a nő könnyedén húzza maga után, mintha, csak egy kézi poggyász lenne. Sötét csuklyás talár van rajta, eltakarva arcát a lámpák fénye elől. Alacsony vékony testét elrejti a talár, melyet a hideg ellen vett fel, bár őt nem zavarja nagyon, de nem szeretné, hogy a vér melege elszálljon testéből. Zsebébe nyúl, s elrejti kezét az onnan kihúzott kesztyűkbe. Kissé éhes már és szomjas is, ezért valami termoszfélét vesz elő. Kávé van benne, mely kicsit felmelegíti kihűlt tagjait. Csak áll, és fel le sétálgat, várva a fogadóbizottságot, mely a vonathoz hasonlóan késik. Nem szeret várakozni, inkább rá várjanak, az jobb. Egy fekete holló röppen fel válláról, vadászni megy, jól teszi. Ezt most Aneela nem teheti meg.
Körübelül negyed óra telik el a várakozással, mígnem valahonnan a távolból lépések zaját fedezi fel *
Na végre... Már csak öt perc * suttogja maga elé türelmetlenül *

~ És ráadásul kiérkezvén még köszönni sem képes ~
* jegyzi meg magának, de felháborodásának jelét sem adja. Végigméri a nőt, aki kijött elé, majd hűvös és a maga módján valahogy még tiszteletet parancsoló hangon megszólal *
Jó estét! Aneela Mioara Gintaras vagyok.
* mutatkozik be, s leveszi kesztyűjét, hogy kezet nyújthasson, s a gyenge fénynél felcsillan gyűrűje, mely nem egy mai darab lehet, s benne egy mélykék kővel. *
~ Ő lehet az, kiről régen Daryl ódákat zengett, s mégis az alkohol tette tönkre... ~
* gondolkodik ismét, majd leveszi a csukját, mely eddig elrejtette arcát a nő elől. Kortyol egyet a termoszból, majd elteszi, s felemeli a táskát, mely neki igazán könnyű, de kívülről látszik, hogy nem az *

* Már nem méregeti a nőt. Sokat tudott róla anno, de azóta már biztos sokat változott. Nagyon nem érdekli, ha elfogadják, akkor elfogadják, biztos tudják, hogy kiféle, miféle ő. Valószínű tudják, bár lehet, hogy az egész intézmény feje nem osztotta meg az információt. Ha így van nagyon hálás neki. Észreveszi, hogy a nő a gyűrűjét figyeli *
Látom tetszik a gyűrűm...Nagyon régi családi örökség * persze ezt a mesét mindenki elhiszi, és nem is fogja senki vitatni. És ez így van jól *
Hát igen, elég hideg van, és őszintén innék már valamit, ami felmelegít kicsit... * mondja, majd a nő szemébe néz, aki egy pillanatra el sem tudja venni, amíg Aneela el nem fordul *
Hát őszintén még nem tudom, lehet bűbájtant, vagy esetleg repüléstant, de beszélnem kell személyesen Jonathan Coxtonnal is. Persze az egyik kedvelt szakirányom a különleges élőlények, vámpírok vérfarkasok, meg ilyenek, de erre nem elég nagy még az iskola foglaltsága * kezdi. Hangja nyugodt, kicsit olyan hűvös és távoli néha, de pont ezért van az, hogy mindenki figyel rá. *
Nyugondtan előreküldheti, de nem nehéz... * s lerakja a földre *
Tudja Daryl húga vagyok... Ő itt tanított, de kirúgták, mert ivott...Mármint én így hallottam *próbál beszélgetni *

* Enyhe félmosoly jelenik meg az arcán. Híre ment, hogy miféle, kiféle ő, de nem zavarja. Ha félnek tőle az jó, mert előbb vagy utóbb tisztelet lehet belőle, legalábbis a diákoknál biztosan *
Igen. Egy kis kő van benne, lapis lazuli, így hívják. Állítólag már több száz éves darab * vallja be, s neki is feltűnik a nő ékszere *
De az öné is kifogástalan darab * mutat fejével a nyakláncra, ami alig látszik a sötétben, de a nő észreveszi. Éles szemek, jól jönnek. Ez is a létének egy előnye *
Elfogadom, persze egy kis vörösbor, vagy ilyenek jobban esne... * jegyzi meg csak úgy, hiába, rajong a borokért, meg persze. De ezt most hagyjuk egyenlőre. Néma csendben haladnak tovább *
A húga...mint mondtam. Persze sokan azt hiszik, hogy a nővére vagyok... Sajnos anyánk halála után elszaladt vele a ló, és elkezdett inni...Nagyon balhés volt?
* kérdi, majd elhallgat, egy kérdés cikázik fejében, melyet majd a szobában tesz fel, ha végre felérnek *


//Mehetne a szobádba okés??? //

*Igen, ő is begördül pontosan ugyanazzal a vonattal, amelyikkel másik két utastársa. A Tojások, azaz Balti és Cora... A lánnyal egész jól kijön, bár már párszor hajba kaptak. Leginkább a hajvasalón. Így volt ez ma reggel is, s még mindig fúj "sógornőjére" - de ő is rá -, amiért most neki, vagyis kedves Havasi Viktóriának hullámos a haja vége.*
- Brrr.... Tényleg cura hideg van, de te meg ne kényeskedj! *Vigyorog Baltira, aztán segít ő is a csomagok elrendezésében.*
- Vajon kijön elénk valaki, vagy nekünk kell megküzdeni azzal, hogy eltévedünk közvetlen az első ittlét alatt? *Biggyeszti le a száját végül, mert ő utál eltévedni. Aztán Baltira pislog. Szerelmesen, majd közelebb lép, s nyom neki egy puszit, de csak simán a fiú arcára. Cora előtt inkább nem nyáladzik...*