Vasútállomás

Nem igazán értem magam sem, hogy mit keresek itt, de ha már egyszer ki lettem csapva az előző sulimból, valahol csak kell tanulnom még nekem is, így ide száműztek szüleim. Azt hiszem ez nem nekem való hely, nem fogok tudni igazán kibontakozni, már ami a ruházatomat illeti. Pár kocsival távolabb szállok le én is, a hideg ellenére most is ruhában.Bár öltözetem úgy tűnik tiszta selyem, s felső rétege az is, a kék árnyalataimban pompázva díszeleg rajtam, hosszan lógva le bokámat is takarva, s rajta egy fényesen fekete talár van. Csomagom? Van nekem is, de köszönhetően szüleimnek egy csöpp bőröndbe belefért minden cuccom, hiszen az tértágítva, s súlytalanítva is van, ahogy ruhám is rejt némi varázslatot magában...
Egy lányt látok szenvedni csomagjával, s mivel elég gyanús, hogy ő is hozzám hasonló indokkal van jelen, megállok mellette, s figyelem ahogyan igyekszik rendezni sorait.

ÓÓÓ...megérkezett a fogadó bizottság is, igaz egy személyben. De az a személy nem is elhanyagolható...hmm...Ilyen helyes srácok lesznek a suliban még többen is, akkor már nem is olyan nagy baj, hogy ilyen messze kerültem otthonról. Végigmérem Somát, hosszú pillantásokat vetve rá, közben hallgatom mondandóját is. Hogy a táskám eltűnt, az annyira nem lep meg, mert bár én ezt még nem tudom megcsinálni, varázslócsaládban felnőve hozzászoktam a hasonló dolgokhoz.
- Pedig a ruha az marad.
Jelentem ki határozottan, majd mivel engem sem teljes bunkóságra neveltek, így magam is bemutatkozom.
- Eva vagyok, Eva Brite.
Biccentek egyet köszönés helyett, fél szemmel figyelve a srácot, aki elénk jött, miközben már Danának is válaszolok.
-Csak kérdezz!
Mintha az előzékenység mintaképe lennék, pedig csak kihasználom azt, hogy a lány készült, s buzgólkodik itt nekünk. Hallva a válaszokat magam is megjegyzem azokra adott választ, s ha esetleg valami mégis érdekelne menet közben majd felteszem kérdésemet.

*Érzékszerveivel észleli Eva reakcióját, magában fejet csóvál, remélhetőleg nem jutnak el odáig, mint Susi esetében, Soma legalábbis azon lesz. Hallva a lány megjegyzését, megcsóválja a fejét.*
-Ahogy gondolod, bár akkor ajánlom, kérj meg egy felsőévest, hogy tanítson meg a nagykabát bűbájra, mert ilyen öltözékben az itteni teleket nem fogod kibírni haramadév közepéig.-*Mosolyog a lányra. A neveket elraktározza. Ha nem most, akkor majd TRZn biztos megjegyzi, bár nem arról híres, hogy baja lenne a nevek memorizálásával.*
-Rendben, akkor tiéd a pálya, Dana. Ha végeztél, majd kérdezek én.-*Ez most nagyon úgy hangzott, mintha a tanársegéd szólt volna belőle, pedig nem ez volt a szándéka, de a megszokás az nagyúr.*

//következő hszem az ösvényre fog menni (Udvaron található)//

- Majd megkérek valakit.
Kell is nekem kérni, mikor minden ruhám be van már biztosítva hideg ellen. Drága jó anyám megoldotta, de persze nem tartanak örökké, azért nem azzal kell kezdenem az évet, hogy ilyenekkel nyavalyogjak. Ráér az pár nap-hét múlva is. Először meg kellene itt ismerni egy-két felsőbb évest. De talán Soma is segíthet, s már kérdeznék is rá erre, mikr eszembe jut, Danára hagytam a kérdezést, s nem is igazán ide való lenne némi vizslatáson kívül más a fiúval szemben.
A rengeteg kérdés hallatán nagy szemeket meresztve nézek a lányra, bár csak a hátát látom, mert mögötte sétálok egy lépéssel. Persze van benne olyan kérdés is, ami engem is érint, s érdekel, de azért zagyvaságot is hallottam köztük.
Tekintetemet ismét a fiúra emelem, de most tekintetemben a kíváncsiságot lehet kiolvasni. Nem csak a válaszok, vagy Soma kérdései miatt, hanem az is érdekel, hogy vajon hogyan reagálja le Dana kérdéshalmazát.