Vasútállomás

Tárgy: Re: Vasútállomás Szer. Feb. 29 2012, 19:27

-Író? És mit írsz? *Ő nem szokott, maximum rajzolgatni, na de annak sincs semmi értelme, csak számára, mert ő érti, mit alkot.*
-Nem, köszke, tényleg semmi bajom nincs. Ja, és jól utaztam volna, ha nem lenne hosszú az út, és nem zötykölődne a vonat. Borzalom. Nem lehet másként idejutni? *De ciki már, más oltja el a csomagját, és egy nő. Nem is néz Casianra, mert ezt neki kellett volna megtennie. Ha pedig hazamegy, akkor reméli, lesz egy kényelmesebb utazási módszer, mert Anglia kicsit messze van.*
-Ezt? Nem tom, csak úgy jön magától. Régóta így van, mindig kigyullad valami mellettem. Apa aszonta, ez olyan vadmágia, nem kell tőle félni, csak vigyázzak, mert nem kéne mindent leégetnem. *Vonja meg a vállát a fiúnak. Azt meg nem tudja, hogyan kell kordában tartani, mert arra aztán senki nem tanította meg. Ahogy a csomagja eltűnik, azonnal forgolódni kezd.*
-Ezt majd én is tudni fogom? Király módszer, huss, és csomag nincs, megy előre. *Ha így menne a pakolás, akkor nem lenne felfordulás a szobájában.*
-Tényleg? Ez is klafa. És vannak lányok? Sokan? *Fontos kérdés, mert ha ez tiszta fiú iskola, akkor befordul.*

Tárgy: Re: Vasútállomás Szer. Feb. 29 2012, 19:39

-Hát mindenfélét. Mikor mi eszembe jut. Általában novellákat. De írtam már kisregényt is... a bátyám elégette.-*Húzze el a száját. Nincsenek valami jóban a testvérével, ez tény és való. Figyeli, ahogy a házvezető eloltja a lángokat, majd ezt követően azok eltúnnek. Nem csak a Cristiané, de a Casiáné is.*
-Izgi.-*Jegyzi meg, és fel is firkant pár szót a jegyzettömb első lapjára.*
-De, lehetne hoppanálni ide, Troxiára, de az itteni sok-sok védővarázslat miatt eléggé sok energiához lenne hozzá szükség, így még a tapasztaltabb varázslók is általában vonattal érkeznek ide. Igaz?-*Ez utóbbit már a nőtől kérdi. Tudja, hogy hogyan megy ez, otthon felvilágosították.*
-De mi még nem tudunk hoppanálni... csak majd... pár év múlva.-*Vigyorodik el. S reméli, angyali mosolya elég lesz, mert azt már ő maga sem tudja, hogy a pár év pontosan mennyit is jelent.*
-Szobatársak leszünk? Király!-*Vigyorog a srácra. Legalább nem valami idegenekkel lesz összerakva. No, nem mintha Cris még nem lenne az, de legalább már tudja, a nevét. Meg azt, hogy fura dolgokra képes. Majd megpróbálja kihazsnálni a srác eme tulajdonságát, ha túl hideg lenne a szobában. mondjuk az egyik ágyat simán fel lehetne gyújtani. Tuti nem csak két ágy van mindegyik szobában. Ők viszont csak ketten... legalábbis úgy vette ki házvezetője szavaiból.
A lányos kérdésre az ő szeme is felcsillan, érdeklődik. naná, hisz fiúból van és mostanság kezdtek dolgozni benne azok a bizonyos hormonok.*

Tárgy: Re: Vasútállomás Szer. Feb. 29 2012, 19:52

- Akkor jó, nem jó dolog mindjárt a megérkezésnél a gyengélkedőbe kerülni a felügyeletem alá, bár az sose jó.
*Csillan meg a szeme komolyan, ilyenben nem viccel sosem, tőle nem került ki még úgy beteg, hogy nem gyógyult meg teljesen, bár mint gyógyító, ő is szembesült már a halállal.*
- Igen, lehetne hoppanálni, de ahogy Casian is említette, nem a legveszélytelenebb, főleg ilyen korban. Nem mellesleg az is ott van, hogy nem tudtok még hoppanálni, és könnyen amputoportálás is előfordulhatna, az meg nem valami kellemes érzés.
*Fintorodik el, neki már sikerült egyszer megcsinálnia. Érzi, hogy lesz még egy-két problémája Cristiannal, ha erről az önkéntelen gyújtogatásról lesz szó, de hát szereti a kihívásokat, nem hátrál meg előlük.*
- Nos, igen, majd ezt is megtanuljátok, bár nem tőlem, én elsősegély-tanfolyamot oktatok a vállalkozó szelleműeknek. Lányok vannak az iskolában sokan, többen vannak a Lupiatto-n belül is, így tudtok majd válogatni. Na de ne ácsorogjunk itt tovább, annyira nincs jó idő, így induljunk.
*Előremegy a fiúk előtt, hogy mutassa az utat.*

//A következő már mehet a kastély felé vezető úthoz.//

*A vonat begördül, egy igen csak feltűnő leányzó száll le a szerelvényről. Derékig érő dús, rikító rózsaszín hajával messziről kitűnik mindenhonnan, minden bizonnyal, most is egy színes folt lesz a Coxtonban. Fülig érő szájjal néz körbe, hiába a több órás utazás, zötykölődés jókedvét nem szegte. Csomagjára ülve pislog ki a világba, elméletileg kijön érte valaki.
A lányka fekete kabátot visel, halvány rózsaszín nadrággal.*

*Új diák jön, erről tud, ki is lép, hogy ne kelljen sokat várakoznia, ha esetleg előbb érne be a vonat. Tsicsói Hargita... még jó, hogy felírta a nevet, mert a látványtól annyira megrökönyödik, hogy még azt is elfelejti. A cetlire pillant, aztán odalép a lányhoz.*
-Szia! Avram Thadziev, a Panagan prefektusa. Ha jól sejtem, mivel itt más nincs, Tsicsói Hargita, ugye? Nos, azért jöttem, hogy bekísérjelek a kastélyba, és a hálókörletedbe. *Nem egyszerű ez a hajszín, de ha a lánynak ez megfelel, ám legyen. A csomagokat megoldja maga, cipelni sem kell, majd a hálóban megtalálják.*
-Túlélted az utat? Bármi kérdésed van, elő a farbával, ne tartsd bent. *Elindul a kastély felé, minek bájcsevegjenek az állomáson?*

*Szerencsére nem kell sokáig várakozni, alig, hogy megérkezik, egy kedves és jóképű srác szólítja meg. Mint kiderült, háza prefektusa.*
-Szia Avram!-*Köszönti hatalmas, csillogó mosollyal az arcán.*-Igen, jól sejted, Hargita vagyok, de szólíts csak nyugodtan Gittának.-*Mutatkozik be ő is, elárulva becenevét is. nem mintha nem szeretné a Hargita nevet, nagyon is, annál is inkább, mert még életében nem futott össze hasonló nevű személlyel, de mióta átközöltek Romániába, rengetegen hozták fel a neve, és az egyik hegység közötti kapcsolatot.*
-Igen, egész jó volt. Egy aranyos nénivel utaztam, eleinte furán is nézett, de aztán egész jól elbeszélgettünk. -*Válaszol a srác kérdésére.*
-Oké. Akkor jöjjön is az első. Hány ágyasak a szobák? Kik lesznek a szobatársaim?-*Kérdi, kihasználva a felajánlott lehetőséget.*

-Örvendek, Gitta. Az idősebbek nem nézik jó szemmel, ha valaki extrém külsővel rendelkezik, hajlamosak az alapján ítélni, de ha beszélgetsz velük, akkor rájönnek, semmivel sem vagy rosszabb, mint a többiek. *Elmosolyodik, ritka, hogy valaki azonnal kérdez, többnyire szótlanul nézelődnek.*
-Négy ágyasak, és egy szobatársad lesz, nadia Barsan, aki hatodéves, és a ház másik prefektusa. Kedves lány, ki fogtok jönni egymással. *Még jó, hogy azt is megnézte, mielőtt elindult.*
-Egyéb kérdés? Amire ügyelni kell, az a kijárási tilalom, azt szigorúan veszik, no és a tiltott helyeket. *Elérik a kastély felé vezető ösvényt, már nem tart sokáig az út.*

*Megérkezett. Miután elvégezte a Martiont és levizsgázott, hozott egy meredek döntést és nem a Königre ment, hiába tett sikeres felvételit két szakra is, hanem egyenesen Romániába jött, a Coxtonba, amikor meghallotta, minden idők egyik legnagyobb mágusa visszatért, és igazgatóként tevékenykedik. No meg megtudta, hogy itt van Béla bácsi, aki hirtelen távozott az iskolából. Mivel itt új tárgyakat is látott, miért is ne alapon azonnal beadta a felvételi kérelmét Bercussal együtt. Barátja majd később érkezik, de ő már most, a Königen halasztást kért, saját fejlődése érdekében, és reményei szerint megkapja majd. Ha nem, akkor felvételizik újra, nem zavarja. Ugyan a tanítás hiányozni fog neki, de majd lesz valahogy.
Vidáman ugrik le a vonatról, a cuccait is leszedi egy laza mozdulattal, aztán várakozásba kezd, mert a levél szerint valaki kijön elé.*

*Fronthatás van, rosszalkodnak Béla izületei. éppen ezért a szokásosnál is lassabban evickél ki az állomásra. Mondták is neki, hogy küldenek mást, de ragaszkodott hozzá, hogy ő jöjjön ki régi -új tanítványa, Delacska elé. Mert az öreg magában mindig is így nevezte a kislányt. Aki az elmúlt majd' három év alatt bizony igencsak nagylány lett. ^^*
-Deee-laaa!-*Szólítja meg levegő után kapkodva messziről integetve a leányzónak. Ha az észreveszi Bélát, az öreg meg is áll, bevárja Delát, s csak akkor szólal ismét meg, ha a lány már ott áll mellette, illetve megkapta az első barack-adagját.*
-Jó nagyot nőttél, te jány! gratulálok a sikeres vizsgákhoz és felvételihez! Hallottam ám róla!-*Na igen, tanítványai sorsát még ilyen távolból is többé-kevésbé nyomon követi. legalábbis a tehetségesebbekét biztosan.*

*Mindenre számít, csak arra nem, hogy Béla bácsi jön elé, hiszen csak benne van a korban, de amikor meghallja a hangját, hatalmas mosoly jelenik meg az arcán, és szinte odaszáguld az öreghez.*
-Béla bácsi, csókolom! Meglepett, hogy itt tanít, de örülök neki, mert úgy, de úgy eltűnt, hogy csak na. *A barackot megszokta, és szó szerint hiányolta volna, ha nem kapja meg.*
-Köszönöm szépen, tényleg? Nem volt nehéz, sokkal rázósabbra számítottam, azt hittem néhány feladatnál, hogy beugratás. *Persze készült is, mert azt nem lehet mondani, hogy nem, hiszen elsős korától csak ezekre tanult. Végül itt kötött ki, de hát van ilyen.*
-Berci is jön, bár egy kicsit késik. *Még rá is emlékezhet Béla bácsi, abban az évben tanított, amikor Berci jött.*
-Hogy tetszik lenni? Milyen az iskola? Azt tudom, hogy Iulius Coxton visszatért, meg is lepődtem rajta. *Azért nem rohan, figyelembe veszi Béla bácsi korát, ahogy anno a kirándulásokon is.*

Tárgy: Re: Vasútállomás Kedd Aug. 28 2012, 23:59

*Soma érkezik ki az állomásra. Pár nap múlva kezdődik a tanév, ami egyben azt is jelenti, hogy egyre több diák tér vissza és sok új diák is érkezik. Most épp egy elsőst vár. Örül is minden egyes Luppiattosnak, az idei házkupát muszáj lesz megnyerniük. Persze, a múlt tanév győztese csak az évnyitón lesz kihirdetve, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy a másik ház lesz a nyerő.
Már elég hűvös van, így hosszú farmerja mellé piros hosszú ujjú pulcsit vett fel.
Szerencsére nem kell sokáig várnia a vonatra, vonatfütty hallatszik, s már a vonat fénycsóvája is feltűnik. Pár perc és minden bizonnyal feltűnik majd az új diák.*

Tárgy: Re: Vasútállomás Szer. Aug. 29 2012, 00:29

*Rebecca már nagyon várta, hogy végre megérkezzenek.
Szeret ugyan vonatozni, de frusztrálva volt egész úton. Senki sem ült be mellé a kupéba,
holott nagyon is sokan vártak a pályaudvaron.
Végig a tájat nézte és nagyon remélte, hogy lesz még annyi napsütés szeptember előtt,
hogy csinálhasson néhány jó fotót.
A vonat végre befutott, Rebecca pedig gyorsan felkapta szürke szövet kabátját,
sálját és megigazította palackzöld rakott szoknyáját. Most már butaságnak tűnt az egész szoknya-ötlet,
de remélte, hogy a térdig érő csizmájában mégse fog megfagyni a suliba vezető úton.
Még sosem volt itt, de remélte nem kell sokat gyalogolni.
Bőröndjére pillantott.
Nem akart sok cuccal jönni, de végül úgy alakult, hogy édesanyja tágító bűbájára szorult.
Az egyik vonatajtóhoz sietett kezében gurulós bőröndjével és igyekezett fél kézzel felügyeskedni
horgolt sapkáját, majd mikor megállt a vonat gyorsan zsebre vágta a sapkát,
végig simított néhányszor kibontott, vörös haján, kinyitotta az ajtót és lelépett a peronra.
"~Oké, idáig megvolnánk, ~gondolta, miközben szétnézett.~ De kit keressek?"

Vasútállomás - Page 4 Tumblr_ljgz608aex1qgp3doo1_400

Vasútállomás - Page 4 Tumblr_ljgz608aex1qgp3doo1_400

Tárgy: Re: Vasútállomás Szer. Aug. 29 2012, 09:55

*Jól gondolta, a vonatra valóban nem kellett sokáig várnia. Ilyen késő este már nem is szállnak túl sokan le a vonatról, így könnyen kiszúrja az új lányt. Először végignézi, majd lassú léptekkel megindul a vöröske irányába.*
-Üdv szép hölgy-*Köszönti a lányt.*-Ha nem tévedek Watson. Igaz?-*Kérdi megbillentett fejjel a lánytól. Amennyiben pozitív visszajelzést kap, ő maga is bemutatkozik.*
-Péterfy Soma vagyok, prefektus. Engem küldtek ki érted. Örvendek a találkozásnak.-*Nyújt kezet a lánynak.*
-Ha megengeded, elküldöm a a csomagod, a szobádban megkapod-*Ajánlja fel, s ha a lány nem tiltakozik, már elő is kerül a pálca. Suhint egyet, elmormol egy varázsigét, melynek köszönhetően a lány bőröndje egy szempillantás alatt eltűnik.*
-Gyere, erre van a Kastély, ha jobban megfigyeled, látszik is az északi szárny tornya.-*Mutat előre, majd szép lassan megindul a tanintézmény irányába.*

\\Egyelőre fagyunk.
Becca, sajnálom, hogy úgy eltűntem, nem szokásom. Sad

Írtam hollót.\\

/olvadunk

/

- Igen, Rebecca Mary Watson, de hívj csak Rebeccának.
*Rebecca nem kedveli, ha a vezetéknevén szólítják. Olyan... erős és parancsoló ez a szó "Watson"... De ennek ellenére kedvesen mosolyog a fiúra. Hátrasöpri előre hullott tincset és elfogadja a felé nyújtott jobbot.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Soma! Köszi a csomagomat!
*Teszi hozzá, mikor a csomagja eltűnnek mellőle és elindul a kastély felé vezető úton*
- Már nagyon vártam hogy ide érjek, a vonaton úgy kezeltek, kb. mintha pestises lennék.
*Reméli nem untatja Somát, de nagyon örül, hogy valaki végre szóba áll vele.*
- Melyik házhoz tartozol?*kérdezi, reménykedve, hogy Soma is Luppiattos*

*Gitta siet ki az állomásra. Kissé izgatott, eddigi prefi-pályafutása alatt ez az első eset, hogy új diák elé küldik. Már kissé hűvös idő van, így cicanadrágját fekete farmerre, rövid ujjú polóját pink hosszú ujjúra cserélte. Tökéletesen passzol derékig érő rikító üstökére. A hatodéves leányzó a peron mellett áll, izgatottan tekintget jobbra, ahonnan a vonatot várja. Már hallja is a vonatfüttyöt, percek kérdése és be is fog gördülni.*

* Egy narancssárga hajú lány dönti a vonatablaknak a fejét. Elég szánalomra méltó látványt kelthet, tekintve, hogy eddig az összes ember hol együttérzően, hol lesajnálóan nézett rá, de a többség még csak egy pillantásra se méltatta. Nos, ők nőttek a leghamarabb a szívébe. Aurélia sose szeretett kitűnni a tömegből, szerény volt a maga módján, és tényleg elvolt a saját kis zugában, ahol csak a gondolatai foglalták le. Ezért is nem értette, hogy a szülei miért kerítenek akkora feneket annak, hogy iskolába megy. Méghozzá nem is akármelyikbe, de hát az természetes, hogy egy lány tanulni kezd, ha eléri a megfelelő kort, mégse a világot mentette meg. Sóhajtva a nyakláncához nyúl. Ezt a nagyanyjától kapta még tegnapelőtt, azóta már a legbecsesebb dolgának tartja. A vonat füttyent egyet, mire a lány összerezzen. Ezt meg kell mosolyognia, de abban nem reménykedett, hogy ez akár egy pillanatra is enyhíti a görcsöt a gyomrában. Mert izgul, nagyon is. A vonat megáll, így Aurelia is szedelődzködni kezd, majd a poggyászával együtt lép a peronra, hol kissé kétségbeesett arcot vágva kémlel körbe.*
~ Vajon, most egyedül kéne eljutnom? ~ * Fogalmazódik meg benne a kérdés, mire ha lehet még le is sápad. Hát, bízik benne, hogy elég elkeseredett látványt nyújt ahhoz, hogy valaki megszánja, és megmondja neki, most mi tévő legyen.*

*Kémleli a leszállókat. Szerencsére csak egy elsősnek tűnő lány száll le, a többiek már jóval idősebbnek tűnnek, s ráadásul tudják is, merre kell menjenek. Az első, ami szemet szúr Gittának, az a lény hajszíne.*
~Végre egy rokon lélek. Biztos megbámulták őt is miatta.~*Fut át a fejében, miközben megindul a lány irányába, szerencsére hamar oda is ér, lévén, a peron közelében állt eddig is.*
-Szia. Te vagy Aurelia?-*Köszönti bátorító mosollyal. Valahogy így nézhetett ki tavaly ő is, mikor Avram kijött érte.*
-Én Hargita vagyok, a Panagan egyik prefektusa, de szólíts csak Gittának.-*Nyújt kezet a lánynak.*

- Bo-bo- bocsánat. * Néz ijedten a srácra, aki vélhetőleg idősebb nála, és kis híján fellökte. Hogy ezért miért ő kér bocsánatot? Mert tuti azért történt, mert útban volt. Az ilyesmi gyakran előfordul Liával, és eddig senki nem félt hangoztatni. Viszont a srácnak megakad a haján a tekintete, aztán kis idő múlva csak fejcsóválva megy is tovább. *
- Nem köszi, nem kell segíteni, boldogulok.... de tényleg. * Motyogja maga elé, egy hangos sóhaj kíséretében. Úgy tűnik tehetsége van ahhoz, hogy pont azok figyelmét vonja fel magára, akikben cseppnyi segítőkészség nincs, de... legalább egyben megúszta, és még csak ki sem röhögték. Ez azért jó kezdet, nem? Alig pár perc múlva kiszúr egy lányt felé közeledni, nem nehéz, a pink haja eléggé kitűnik a tömegből, Liának is felcsillan a szeme.*
- Hű de jó a hajad..... vagyis szia, igen én vagyok. De szólíts csak Liának. * Mosolyog rá vissza, majd a kinyújtott kezet is elfogadja, és óvatosan meg is rázza.*
- Nos Gitta, nagyon örvendek. Öhm... mondd csak... erre mindenki ennyire... segítőkész? * Húzza el a száját, miközben a srác után néz, majd egy beletörődő sóhaj kíséretében újra a lányra tekint.*
- Jujj már annyira izgatott vagyok. Milyenek a tanárok? És a háztársak? És az órák? Te mióta vagy itt? Szoktál olvasni? Ki a kedvenc íród? * Zúdítja rá a kérdések halmát, mert ő már csak ilyen fecsegős. Főleg, ha zavarban van.

-Köszi, a tiéd se marad el az enyém mellett!-*Vigyorog a lányra.-*
-Én is örvendek. Jól utaztál? Honnan jöttél, hosszú volt az út?-*Érdeklődik, miközben pálcáját kotorja elő. Soma mutatott neki egy bűbájt, amivel meg lehet könnyíteni a kicsik dolgát méghozzá úgy, hogy ezzel a segítséggel még Gitta sem kell cipekedjen.*
-Á.hagyd a csudába! Vannak bunkók is, de hát hol nincs, nem igaz?-*Kacsint a lányra. Időközben előkerül a pálca is. Kicsit megtorpan, látszik rajta, hogy nagyon koncentrál. Aztán rámosolyog Liára, úgy érzi, magyarázattal tartozik.*
-Hogy lásd, nem csak bunkókból áll az iskola tanlóinak halmaza, elküldöm a csomagodat a szobádba. Az előbb épp a varázsigét ismételtem el magamban.-*Nagy levegő be, majd szép lassan kifújja, pálcát a bőröndre irányítja, majd halkan elmormol egy varázsigét. A bőrönd kettőt pördül, majd eltűnik.*
-Sikerült.-*Ragyok elégedetten Liára. Aztán a kislány kérdésáradatot zúdít rá.-*
-Hűha! Te aztán szépen feladtad a leckét! Egész úton a kérdéseken agyaltál?-*Viccelődik, miközben kicsit összeszedi a gondolatait. Időközben meg is indul a kastény irányába, fejével intve Liának, hogy kövesse.*
-A tanárok többsége egész jófej. Az én személyes kedvencem Béla bácsi, bármivel lehet hozzá fordulni. De a házvezetőnk, Enescu tanárnő is nagyon aranyos, az ő elődje viszont, Alisa Coxton, mini hárpia volt. Ő most szülésin van, mert ikrei születtek, de attól még itt van ő is a Kastélyban, csak nem tanít. Mondjuk velünk, pangisokkal sokkal elnézőbb volt, ő volt az iskolában az egyetlen tanár, aki kivételezett a saját diákjaival. De a pozitív tulajdonságai itt ki is merültek.-*Vigyorodik el. Na igen, miért is tagadja? Nem bírta a nőt, ez van.*
-Hát, a bunkók többsége a mi házunkból kerülnek ki, de azért normális emberek is kerülnek ám ide, nézz csak rám!-*Mutat végig saját magán nevetve. Na igen, Gitta és a szerénység.*
-Az órák többsége elég érdekes, én a mágiatörit szeretem a legjobban, bár azt rebesgetik, hogy idéntől az iskola egykori igazgatója, Iulius Coxton fogja tartani.*Erről többet nem is mond, hisz ha Amelia Romániából érkezett, biztos hallott már a román történelem legnagyobb varázslójáról, ha meg nem innen származik, biztos megkérdezi, ki is ő.*
-Én tavaly év elején érkeztem, a szüleim akkor költöztek vissza Romániába. Innen is van a nevem, Hargita. A szüleim azért adták, hogy mindig tudjam, hol vannak a gyökereim, mert nem volt biztos, hogy még valaha visszatérünk ide, de szerencsére ez nem így lett.-*Szívből örül, hogy visszaköltöztek, itt minden sokkal szebb.*
-Ó.. nem is tudom, nem igazán szoktam olvasni, akkor is csak a kötelezőket. Én inkább feteni és rajzolni szeretek.*Mosolyog a lányra, remélve, az első adag kérdésből egyikre sem mulasztott el válaszolni.*

//Úgy tűnik, hogy fagyunk Smile

//

*Érdekes kezdet, távol az otthontól, már neki otthontól, mert lehet, más vagy morbidnak találná, vagy megrökönyödne attól, hogy tulajdonképpen honnan is érkezik. Na de nem azért jött, hogy erről tartson hosszas eszmecserét bárkivel is, sőt.
A vonatról olyan lazán ugrik le, hogy öröm nézni, maximum azon lehet gondolkodni, hogy a fenében nem akadt be a köpönyege bármibe is? Lévén az van rajta, egy hosszú fekete köpönyeg, legalábbis a többség szemében ennyi látszik. Szakavatott szem azonban azonnal észreveszi, hogy tipikus nekromanta öltözéket visel, fekete nadrággal és csizmával, fehér inggel. Ezt a látszatot megerősíti a kezében tartott koponya, mely nem műanyag, nem fa, hanem eredeti, emberi.
Ez az ő féltett kincse, akit ki nem ad a kezéből, mert még baja esik... Francis. Merthogy neve is van annak a koponyának, és láthatóan nagy becsben van tartva. Rá figyel egyedül, minden más törhet, de a koponyája az nem. A ládáját úgy emeli le a vonatról egy suhintással, mintha mindig is ezt csinálta volna, játszi könnyedséggel, mindenféle erőlködés nélkül.
Elméletileg jönnek elé, na de nem az a kétségbeesős típus, hogy megvárja az éjszakát vagy a reggelt is, ha arról van szó, odatalál ő, még ha időbe is telik. Egyelőre azonban csak várakozik, nehogy elkerülje azt, aki mégis elé jön. Raul ki is akadna, ha megtudná, hogy azonnal önállóskodni kezdett, holott a lelkére kötötte, legalább egy kis ideig bírja már ki. Mondaná pont ő, amikor erre nevelte, na de rá nem akar szégyent hozni, hiszen ő az egyetlen, aki fiaként nevelte és tanította eddig a csoportjával egyetemben. Már most hiányzik neki a társaság, ott szokta meg, felnőttek között, nem a saját korosztályában. Mit fog velük kezdeni? A jó ég tudja. Az is lehet, ugyanúgy kinézik majd maguk közül, mint anno. Nem fogja zavarni, tanulni jött.*

*Soma érkezik az állomásra. Sötétkék farmer, fehér póló, fekete zakó, kalap, fekete talár. Soma teljes harci díszben. Az új jövevényt rögtön kiszúrja, bár nem elsősnek nézné, ez tény. Int a srácnak, az remélhetőleg, észreveszi és megindul Soma irányába. Időközben a hatodéves észreveszi a panaganos kezében tartott koponyát.*
~Te jó ég, milyen szociopata elsősünk van már megint?~*Fut át az agyán, aztán eldönti, inkább első ránézésre megpróbál nem alkotni véleményt, ki tudja, még a végén kiderül, hogy normális, tanulni vágyó, probléma mentes gyermek ez. *
-Helló. Péterfy Soma vagyok, a Coxton egyik prefektusa, bár tény, nem a Panagané. Ha házad prefijeit keresnéd, Tsicsói Hargita és Avram Thadziev neveket jegyezd meg. De kereshetsz engem is, általában az első emeleti szobámban vagyok. Hozod a bőröndöd vagy küldjem előre?-*Néz a srácra.*

*Még jó, hogy nem indult el azonnal, megoldva a problémát maga, mert tényleg kijöttek elé, ahogyan Raul is mondta. Ő nem olvasta a levelet, rábízta Raulra, lévén sokkal fontosabb dolog volt a pakolás, de fél füllel figyelt arra is, amit mond. Szokott... maximum nem fogadja meg és fejjel rohan a falnak.
Mivel senki más nem ácsorog az állomáson, nem nehéz kitalálni, neki intenek, így arrafelé veszi az irányt, ha már így alakult. Mekkora show lenne, ha elsétálna mellette és folytatná az útját, mintha mi sem történt volna, na de nem mindenki értékeli a cinikus, szarkasztikus humort. Amint odaér a sráchoz leengedi a ládáját, lévén illik kezet nyújtani.*

-Noel Wyard, ő pedig Francis.

*Bemutatkoztak... mindketten, mert Francisnak ennyi jár. Hogy szociopata lenne? Nem éppen, csupán különc, kilóg az átlagból mindenféle tekintetben. A neveket megjegyzi, egyszer még lehet, szüksége lesz erre, de többnyire megoldja a saját problémáit, ha arról van szó.*

-Köszönöm, nem felejtem el. Ezt pedig intézem én.

*A ládájára gondol, nem kell előre küldeni, nem olyan szerencsétlen, mint amilyennek kinéz. Ha elindulnak, akkor követi Somát, de nem kérdez, hiszen ha valami fontos, úgyis elmondják, feleslegesen meg nem fog senkit sem zargatni.*

*Kezet ráz a sráccal-*
-Örvendek. Vele nem fogok kezet, ha nem veszed sértésnek.-*Érti ezt a koponyára. Nem beszari alak Soma, ha tartozna a koponyához kéz, Soma megrázná, de nincs, így mellőzi. Ilyen egyszerű ez.*
-Jól van-*Bólint, tudomásul véve, hogy nem kell a segítsége. Megindul az iskola irányába, minden bizonnyal Noel is fogja követni.*
-Teofana Enescu a házvezetőd, ha problémád van, őt is felkeresheted, nem szokása harapni.-*Csepegteti menet közben az infókat.*

//Szerintem írhatsz már a Kastély fele vezető ösvényre. Az én következőm meg megy a Bejárat és előcsarnokhoz, ha így megfelel. Smile

//

*Tökély. A faterja megcsinálja a balhét, majd van képe ideküldeni, hogy rajta verjék el a port. Mégis mi más történhetne? A fél iskola gyűlölettel fogadja, a tanárok, az igazgatók, csak azért, mert az a neve, ami.*
-Születtem volna inkább árvaházba, akkor is könnyebb dolgom lenne. Ez nem normális, esküszöm. Mit hisz? Majd a nyakamba borulnak, hogy jaj de jó, hogy az apád kicsinálta félig az iskolát? De örülünk neked, hogy idejöttél tanulni? Inkább felkötöm magam, előbb szabadulok. *Morogva száll le a vonatról, nem akarja, hogy kijöjjenek elé, nem akar senkit sem látni, nem akar senkivel sem beszélni. Hagyják békén.*